Református gimnázium, Miskolc, 1911

12 üldözése A nádor, az országban körüljárva az egyes megyékben, esetleg több megyének egyszerre gyűlést hívott össze, hogy ott a bűnösök felett ítélkezzék. Ez az eljárás azonban túl élte magát s később inkább hátrányosnak mutatkozott, azonkívül a bűnös is könynyen elmenekülhetett előle, azért Mátyás 1486: 1. t.-c-ben eltörli a nádori törvényszékeket s a gonosztevők üldözését a vármegye feladatává teszi. A megyét illeti áz Ítélkezés, ha a gonosztevőt Ítélkezési joggal nem rendelkező nemes vagy város fogja el.* A megyék feladata marad, sőt mindinkább azzá válik a gonosztevők üldözése a mohácsi vész után. Az 1548 : 48. t.-c. -a fő- és alispánokat bízza meg a gonosztevők üldözésével. A törvény azok támogatóit és elrejtőit, is bűnösnek mondja. A gyanúsok ellen pedig évnegyedenkint nyomozást kell végezni. Ha hatalmuk a bűnös büntetésére kevés volna, az ország kapitányának segítségét vegyék igénybe. A gonosztevőket nem védelmezi esetleges nemesi joguk sem. Parasztok is elfoghatják őket, büntetés végett azonban át kell adni az elfogottakat a megyének. A gonosztevők üldözése és büntetése a következő időkben is állandóan a megyék kötelessége maradt mindaddig, míg a megyei törvényszékek megvoltak. Az Ítélkezésnek értéket az ad, ha az ítélkező akaratának érvényt is tud szerezni. Ehhez pedig különösen zavaros időkben az erkölcsi nyomás nem elegendő, hanem anyagi erőre van szükség, hogy az esetleg ellenállók megfenyíthetők legyenek. Erre szolgált a megyei karhatalom, a brachium. A megyének magának is volt fegyveres ereje. Szükség esetén tehát azt vette igénybe. Ha pedig az nem mutatkozott elégnek, a fő vagy alispán az egész megye erejét mozgósíthatta. Ha ez sem volt elég, a törvények jogot adtak a nádor, a kassai főkapitány stb. segítségét igénybe venni s azok kötelesek voltak a kért támogatást megadni. Amint a felsoroltakból is nyilvánvaló, a megyei törvénykezésen kívül volt más Ítélkezési fórum is. Mátyás megszüntette ugyan a nádor vidéki bíráskodását, de a középponti bíráskodás továbbra is megmaradt A legfőbb hatóság a király volt a királyi tanáccsal (consilium regium), a hűtlenségi pörökben pedig az országgyűlés. Középponti bíróság volt a királyi itélő tábla (tabula regia iudicaria), amelynek tagjai a nádor, az országbíró, a kancellár, vagy a királyi személynök (personalis), az alnádor, az alországbíró, a főjegyzők, vagy itélőmesterek (protonotarii), a választott ülnökök (assessores) és az esetleg meghívott egyházi vagy világi jogtudósok. A királyi *Verbőczi: Hármas könyv III. R. 32. c.