Református gimnázium, Miskolc, 1911

11 tekre igyekezvén útmutatást adni. így az 1613: 23. t.-c. Az 1618: 60. t -c. pedig az előbbi törvénycikkeket megerősítvén, azokat a szabad városokra is kiterjeszti, ha azok joghatóságuk alá nem tartozó nemes személyekkel szemben a falaikon belől vagy kívül valamely hatalmaskodást követnének el. Ha ezt valamely magános követi el, az ellen való eljárásra a város bírája és tanácsa felszólítandó, s ha ez nem járna el, akkor a megye a város, mint testület ellen jár el. Az 1622: 67. t.-c. ismét bővíti a megyék bíráskodásának a hatáskörét, amennyiben a hitbéres özvegyek ügyét is ide sorolja. Az 1625: 53. t.-c. pedig megengedi, hogy zálogos ügyekben „a szegényebb nemesek, özvegyek és árvák iránt való kedvezésből, meg más egyéb kegyes és üdvös tekintetekből, a vármegyei törvényszék hatalmának a kiterjesztését elhatározván, megengedték, hogy jövőre a megyei bírák az ilyen ügyekben 600 frt összeg erejéig bíráskodhassanak — a felebbezés megengedtetvén". Az 1635: 20 t.-c. pedig a határigazítási perekről szól. A fő- vagy alispán egy szolgabíróval, valamint a főpapok vagy káptalanbeli személyek valamelyikével és az itélő mesterrel együtt az ilyen határok színhelyére kiszállva, a viszálykodó felek követeléseinek és bizonyítékainak megszemlélése és megértése után határoztak. A fölebbezés joga érvényben marad. Az 1618: 18. t.-c. a harmincadosok ügyét rendeli a vármegyei bíráskodás hatásköre alá, akik felett előbb a kamarák Ítéltek, A vármegye bíráskodási körének a kiterjesztésével egyidejű magának a bíráskodásnak a rendezése is. Amint már említettem, az 1613: 24. t.-c. a táblabírói intézmény alapját veti meg, kimondván, „hogy az igazságszolgáltatás menete annál jobb legyen, a vármegyék a rendes esküdt ülnökökön felül az előkelőbb nemesek közül válasszanak több ülnököt, akik a törvény kiszolgáltatására esküvel legyenek kötelezve és a törvényszékeken megjelenjenek. De ezeken az esküdteken kívül a peres ügyek megvizsgálásánál senki másnak szavazata ne legyen". A vármegye fennebb tárgyalt bíráskodása a nemesek ügyeire vonatkozott. A megye hatásköre alá tartoztak a jobbágyok is, azonban csak közvetve, amennyiben ezek felett első fokon a Hármas könyv III. rész 25. címe szerint az úriszék itélt, amelyen a földesúron kívül a megyei szolgabíró és esküdt is tartozott jelen lenni A megye Ítélőszéke elé csak a fölebbezett ügyek kerültek. A büntető ügyekben nem találkozunk azokkal a korlátokkal, a melyek a peres ügyekben határt szabtak a vármegyei Ítélkezés jogkörének. Az Árpádok idejében, sőt még azután is főképen a nádornak, mint az ország első bírájának volt tiszte a gonosztevők