Református gimnázium, Miskolc, 1908

6 tökéletesedés. Templomokban, iskolákban újra fölhangzott az ige: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes!" (Máté. V. 48.) Nincs elég szó e halhatatlan érdem dicsőítésére, nincs ékes jelző a gondolatszabadság diadalának dicsőítésére! Leigázott szívek, bilincsbe vert lelkek mélyéből a reformáció hozta napfényre azt a sok fenséges szellemi alkotást, tudományos vívmányt, mely milliók vigaszára, gyönyürűségére, okulására, szellemi és anyagi hasznára szolgált. Fölkelt a nap, a szabad gondolkodás, szabad vélemény napja. Szabad az ítélet, szabad a bírálat. Dicsőség az őszinteség . . . érdem az igazság! íme, így lett a reformáció, az egyéni öntudat fölszabadítása által mérlelhetetlen áldások kiapadhatatlan kútfejévé. De ugyancsak a reformáció teremtette meg a nemzeti önállóság eszméjét is. Róma ugyanis világhatalomra törekedvén, teljes erejével a nemzetek letörését tűzte ki célúi, hogy császárok és királyok heverjenek előtte a porban s a népek vakon kövessék. Úgy számított Róma, hogy a nemzeti önérzet fokról-fokra kipusztítható, hogy általa az egész világ rabszolgaságba ejthető. Sajnos, sokáig úgy folytak a dolgok, úgy alakultak a körülmények, mintha Róma terveinek kedveznének. De betelt a mérték! A reformáció széttörte a népek bilincseit s megmutatta, hogy nem földi hatalom, nem zsarnoki önkény, nem közös rabiga, hanem csak az evangyéliutni szeretet forraszthatja össze az emberiséget. így növekedett föl országról-országra a nemzeti önállóság, a nemzeti művelődés szabad élő fája s így termett az édes gyümölcsöket minden társadalmi osztálynak számára. És ha van ország, mely e tekintetben sokat köszönhet a reformációnak, úgy különösen Magyarország az. A reformáció egyesítette a magyarságot az idegen hatalom ellen. A reformáció hívta életre a magyar nyelvet, magyar irodalmat — a reformáció vitte be a műveltséget az általa létesített iskolák és nyomdák által a magyarság minden rétegébe — ez keltett nemzeti önérzetre minden osztályt s viharos századokon át ennek szülöttje, a protestantizmus tartotta fenn és védte meg, sokszor vére hullásával a magyar államot. Magyar alkotmány és protestáns egyház, a történet tanúbizonysága szerint mint ikertestvérek, eleitől fogva össze voltak forrva. Ha örült az egyik, örült a másik is, ha szenvedett — véle sírt a másik; napfényben, viharban, jó és rossz napokban segítették egymást. így volt ez a múltban. így kell lenni a jövőben ! Mert csak az a nemzet erős, melyben a nemzeti eszme és vallás egymást fedő fogalmak. Épen abban rejlik a protestantizmus nagy jelentősége, nemzetföntartó ereje, hogy mint önálló szervezet nem függ semmi külső hatalomtól — nem gravitál kifelé, nem szolgája semmi emberi