Református gimnázium, Miskolc, 1904

IV utolsó éve már szinte a folytonos haldoklás gyászos éve volt és a nagy szenvedés a leggondosabb családi és orvosi ápolás dacára is kioltotta drága életét 1905. márc. 20-án. Temetése a végtisztességére összegyűlt száz meg száz régi tanítvány, a város tekintélyes férfiainak, nőinek, a bánatos kartársaknak kísérete mellett valóban megható és impozáns volt, méltó azon jeles férfiú érdemeihez, a ki egész életének szorgalmát, tehetségét tanintézetünk felvirágozásának szentelte, hosszú tanári pályáját tisztességtől környezve futotta meg. Sírjánál Molnár József kartársunk búcsúzott el tőle mindnyájunk nevében, szépen vázolván az enyészet hazájába tért szeretett és tisztelt kartárs érdemeit, áldásos életét. Halála nemcsak számos tagú családját, hű nejét, gyermekeit, unokáit borította gyászba, de megrendített mindnyájunkat, a kik őt úgyis tiszteltük mint egykori tanárunkat, úgyis, mint későbbi tanártársunkat. Legyen áldott emléke köztünk, példája lelkesítsen, hasson ez intézet körében sok-sok időn keresztül.