Református gimnázium, Miskolc, 1903

- 4 felfogás szerint a legboldogabbnak és legmegele'gedettebbnek kellett volna lennie, sajátságos lelki meghasonlásba jutott önmagával, valósággal szeles elhatározás csábító démona taszította hirtelen amaz örvény felé, mely mellől nem tudott többé a helyes útra visszatérni, amely mintegy vonzotta, végre magába is temette. Lélektani rejtvény is marad az élet útjait már eléggé megtaposott, a veszedelmekben már megedzett s az egyes elkeserítő körülményeket hidegen áttekintő emberekre nézve mindig az ilyen csodálatosan gyors elszökés a világból és minden fájdalmunk mellett sem nyomhatjuk el a keserűség és kárhoztatás érzését az ő koporsója felett sem, mert sajnálatunknak és igaz részvétünknek főleg azok felé kell fordulniok, akiket halála által annyira megszomorított; — gyászbaborúit mátkája felé, aki legnagyobb szeretetéért — minden hibáján kívül — a legnagyobb bánatot örökölte tőle ; a gyászoló apa és szerető testvérek felé, akiknek hozzá fűzött szép reményeit e szomorú eset egyszerre vágta el a valósulástól. Temetése febr. 21-én az intézet udvaráról történt, hol Ősik Dániel, a főgimnázium vallástanára, lelkésze tartott felette megható beszédet, sírjánál pedig Porcs Kálmán h. tanár búcsúzott el tőle a testület nevében. Legyen békés síri álma, áldott emlékezete !