Református gimnázium, Miskolc, 1902

20 szükséges, hiába keresünk, mert gondolkozásmódja egyszerű egyenes, józan, de nem emelkedett vagy mély, a főtényező nála a szemlélet s ezért természetes, hogy gúnyolódásának tárgya is csak az lehet, a mi közvetlen közelébe, gondolkodási körébe esik s mélyebb vizsgálódást nem kíván. Egészséges elméje észreveszi a hibát, a hol ügyszólván kézzelfogható, de hogy észrevegye ott is, hol elpalástolva jelenik meg, arra csak ritkán képes. Eles látása megpillantja az idegen ruhát a magyaron, a festéket az arczon, de a szívbe, a lélek mélyébe nem igen tud tekinteni. A nép féltékenyen őrzi nemzetiségét és gúnyja is leghevesebben azok ellen fordúl, kik magyar voltukról megfeledkeznek, különösen nyelvre és ruhára vonatkozólag Sokszor kikel a divat ellen is, — feltétlenül rosznak tartván mindazt, a mi külföldről, különösen a némettől jön íme bizonyítékul egy kis dalnak első versszaka: „Ne szeresd galambom A német hadnagyot, ilugyogója vagyon, Menykő csapja agyon!" Az erkölcsi és vallásos elem is gyakran előfordul a népköltészeti termékekben. A legtöbb dal feltárja az ember szivét, meglopja minden titkos gondolatát és megáll mellette, a mint erkölcsi érzelmei vagy vallásos ösztönei nyilatkoznak, a mint magába tér és Istenre gondol, önkéntelenül is imára nyilik ajka. Szóval leirja az életet erényeivel úgy, mint bűneivel. Valóban a költői igazságszolgáltatásnak, a költészet ezen fontos elvének a népköltészet is hódol, a mely körülmény népünk élénk és mély erkölcsi érzéséről tanúskodik. Ezen erkölcsi érzés nyilvánúl különösen népballadáinkban, melyekben az igazságszolgáltatás a legtöbb esetben kielégiti erkölcsi érzésünket, mert az erély diadalt arat, a bűn pedig elveszi büntetését. Maga a család, mint erkölcsi testület - nagyon szép és nemes szinben tűnik fel népköltészetünkben. Igaz ugyan, hogy sokszor a leggyöngédebb indulatokat is nyersen festi, de legalább sohasem affektálva. A népnél az anyai szeretet a legélesebben kifejlett természeti ösztön, a legerélyesebben nyilatkozó életszükség, melyet nem gyöngithetnek a nagyvilági élet elfoglaltsága, sem a bölcselkedő ész szofizmái, sem a beteges eszményiség idétlenségei. Mindez önként folyik a né]) életviszonyaiból, melyek az erkölcsi viszonyt szüle és gyermek között, ha nem is finomabbá de annál erősebbé teszik. Általában a mű- és népköltészet viszonyáról tartalmi tekintetben elmondhatjuk, hogy mig a népköltészetben a költészet hármas osztályát, a lyrait, epikait és drámait nem lehet egymástól teljesen elszigetelve megkülönböztetni, addig a műköltészetben azok, mint