Református gimnázium, Miskolc, 1901

- 42 vonhat le. E hibák csak alig észrevehető napfoltoknak minősíthetők. A költő érdeme és kiválósága nyelv és verselés dolgában, — bogy ezt itt újból hangsúlyozzuk, — egész nagyságában csak akkor ötlik szemünkbe, ha az ő nyelvét és verseit szembeállítjuk a korabeli költők erőtlenség miatt terjengős, színtelen, sallangos nyelvével és kritikán alóli verstechikájával, a mely utóbbit Platen találóan az által jellemez, hogy Kindnek „Holzklotzpfock" dactylus számba megy ós hogy szeirinte „Löwe" szó kitűnően rímel „Schláfe"-vel. A mit a „Gabel megbeszélése alkalmával a „Litteraturblatt" (1829) kritikájából kiemeltünk, azt itt is ismételhetjük, t. i. hogy Platennek már a nyelv- és verskezelésében a legmetszőbb szatíra rejlik. Az „Ödipus" párjával, a „Gabel"-lel a legremekebb irod. tanköltemények sorába tartozik, melyben minden irod. selejt önmagát itéli el és kondítja meg feje fölött a lélekharangot. Az első szat. vígjátékkal összehasonlítva, az „Ödipus"-ban főleg a karnak és a parabasisoknak sikeres alkalmazása szempontjából kétségtelen művészi haladást kell konstatálnunk. A költőnek az anyag felett való teljes készsége és az ezzel szinte szerves összefüggésben álló mese-kompoziczió, a tökély magasabb fokának eléréséről tanúskodik. Mig e tulajdonságok az „Oedipus"-t egyrészt a „Gabel* fölé s ezen túl a legértékesebb költői alkotások sorába iktatják, addig másrészt a nyelv tiszta ereje, változatos tartalmassága, rhythmikus csengése és a mesteri verselés a bevégzett tökély bélyegét nyomják költőnk második szat. vígjátékának homlokára. Platen maga is érezte, hogy az „Oedipus"-szal nagyot alkotott, „Sie werden sehen, — írja egyik levelében bchwabnak, — um wie viel höher „Der rom. Oedipus1 steht, als die „Gabel" und zugleich, wie er bei áhnlichem Gehalte so ganz von ihr verschieden ist." Epigrammjában, „Der rom. Oedipus", vígjátékát a romantika halotti dalának nevezi, a melyért hála fejében az elismerés koszorúját kéri nemzetétől: „Winde den Kranz deinem Yetreter des Kechts !" — A koszorú nem is maradt el ! — legalább is nem, az irod. legjobbjai részéről. Schellmg azt írja a költőnek, hogy „nem cselekedhetett üdvösebb dolgot annál, minthogy ezt a két darabot („Gabel"—„Oedipus") megírta. Rendkívüli erő rejlik benne (Oedipusban) és ha valaki, úgy Immermann az, ki megérdemli, hogy irodalmilag kivégeztessék." Menzel Farkas a Cotta-féle „Morgenblatt"

1) hasábjain megjelent alapos kritikájában kifogásolja ugyan a darabban megcsendülő személyeskedő szatírát, mint a mely a vigjáték értékén csorbát ejt, „Aber — így folytatja, — scheiden wir cliese Fehler aus, so ist in allém übrigen der „Rom. Oedipus" ein tadelloses Kunstwerk von seltener Trefllichkeit. Platen hat sich diesmal in der Meisterschaft des Verses selbst überboten und wo seine Satire nicht rein persönlich wird, wo sie den tragischen Unfug ím grossen und ganzen angreift, ist sie eben so sicher treffend und vernichtend, als würdig und vom edeisten Zorn diktiert. — — —" Még a költő ellenségei, a megcsipkedettek táborából is, elismeréssel, sőt bámulattal adóztak a költemény nyelvezetében megcsendülő csodálatos zenének, a forma klasszikus szépségének és tisztaságának, bár a költemény pozitív értéke rejtett kincs volt előttünk; talán erről nem is akartak vagy szerettek tudomást venni. A tárgyilagosabb, higgadtabb kritikusok főleg két szempontból kifogásoli) „Litteraturblatt" 1829., 129. o.