Református gimnázium, Miskolc, 1901

41 anyagi existentiával dicsekedhetnek, mint a hivatott költők legnagyobb része. Főleg a politikai állapotok rajzában engedett magának több szabadságot. Pedig a szabad szó elnyomatásának ezen klasszikus korában, könnyen az a veszedelem érhette volna, hogy művének kinyomatását a czenzura eltiltja. Jól tudta ezt maga is. Ez az aggodalom nyilatkozik meg 1828. január hó 11-én Schwabhoz irott levelében, a melyben arra kéri barátját, hogy a kiadás érdekében haladéktalanul értekezzék Cottaval, mint a ki állásánál fogva az egyedüli, a ki a vígjátékot veszély nélkül kiadhatja. Az Ödipusban meg is emlékezik az írod. szabadság vas jármáról, a kérlelhetetlen czenzúráról: „ Wie breit, — mondja az I. f.-ban Nimmenmann, — der Latz An kurzen Galahosenpaar des Ödipus Gewesen ist, bleibt unentschieden; aieserhalb Wies auch Berlin das Stück zuriick —" A hatalom korabeli embereinek élhetetlenségét zseniálisán különösen Lajus király által szatirizáltatja. Lajus praxisból állitja, hogy az uralkodónak egyedüli kötelessége kézben tartani a sceptrumot, a játékasztal mellől felkelni és törvényeket szerkeszteni. Ezzel szemben a népnek viszont joga van szántani, vetni, aratni, fizetni és mély devotioval előtte járni, mert: „dadurch alléin besteht ein Reich." (II. felv.) Különösen VII. Ferdinánd spanyol királyról és I. Sándor orosz czárról emlékezik meg a legteljesebb elité és hangján. Lajus alvilági álmában látja Ferdinándot, ki „Fast ein ganzes Vollc, vernichtet, ohne Herd und Vaterland, Das gebracht die letzen Opfer seinem Könige zulieb, Der's zum Dank dann strich mit Ruthen, ja mit Skorpionen hieb!" és I. Sándort, ki az atyja (I. Pál) ellen szőtt összeesküvést helyeselte és képmutató vallásosságával össze tudta egyeztetni azokat a legdurvább erkölcsi kihágásokat, a melyeket Krüdener asszonynyal, „als Aposteldame"

1) folytatott, „Einen vatermörder endlich, welcher fromm im Kempis las; Aber nur mit einem Auge, denn das andre schielte dreist Nach verbuhlten Frau'n." De a minő elkeseredett haraggal és megvetéssel sújtja a hitványságot, az aljast, ép oly tisztelettel hajtja meg fejét e vígjátékában is a valódi érdem,és 'nagyság előtt. A pietistákkal szemben elismeréssel adózik a szász Erczhegység bérczei közt született (1794.) theologus Giindelnek, kivel Nápolyban ismerkedett meg (1827. okt.), becsüléssel emlékezik meg Byronról, a „hatalmasról", — Luthernek „bibliát feltáró munkássáról", Melanchtonról, a ki a német szónak megadta „den gediegenen Klang, den einst anschlug die beglücktere Muse von Hellas." A német irod. fejlődése felett való gyönyörű elmélkedésében (V. f.) ezeken kívül Klopstocknak („der die Welt fortreisst in erhabener Odenbeflüglung") és Geothenek, ennek a „halhatatlan párnak", a maga részéről is örökös emléket állít. Forma szempontjából Platen az „Odipus"-ban is a klasszikus mér tékekhez tartotta magát. Ha „mörderische" trimeterjei közé itt-ott egyegy felesleges láb csúszott is be, ha elvétve dactylusainak utolsó tagja hosszú is, ez az egész kitűnő verselésének értékéből vajmi keveset Czélozva arra, minő része volt neki a „szent szövetség" megkötésében, mely állitólag keresztyénies, felebaráti czélokat szolgált volna. V. ö. „Sieg der Glaubigen" : „Das Land durchzog mit geistlichem Krame Die Krüdener als Apostoldamo"