Református gimnázium, Miskolc, 1901

kezdődik, hogy a Jokaste ágya köré sereglett bábák Ödipus születését várják. Igazán mesterien értett Platen ahhoz, hogy a cselek vényt a lehető legszélsőbb határig széthúzza! Ezért toldotta közbe Diagoras és Zelinde platonikus, passiv, 30 évre megszakított szerelmi viszonyát is. Különben a cselekvénynek ezen difi'urkácziójával más czél is lebegett szeme előtt. Egyrészt szaporítani akarta ezzel a szereplőket, hogy az általános vérengzés annál tömegesebb és hatásosabb legyen, másrészt ezáltal alkalmat lelt arra, hogy a romantikusoknak egy másik, a közerkölcsiségre veszedelmes sajátságát is pellengére állíthatta, a melylyel t. i. a házasságtörés és más sexuális bűnök védelmére keltek. Ninunermann a nagy görög drámairónak legzseniálisabb eljárását fogyatkozásnak bélyegzi, midőn kicsinylő bírálatában azt lobbantja szemére, hogy tragikus tárgyát nem aknázta ki kellőleg: „Geradezu hinausgerückt das Griissliche, Verhüllt in schöne Reden jede Schándlichkeit!" A megjavított „Odipus-"ban bőven kárpótolta magát. A hajmeresztő dolgok : gyilkosság, öngyilkosság, vérbűn, házasságtörés egymást érik. A szegény Odipus alig hogy megszületik, már is abban a veszedelemben forog, hogy vagy mozsárba törik, vagy ágyú töltelékké válik ! De az anyai gondoskodás révén megmenekül. Az első veszedelemtől megmenti az az eshetőség, hogy az udvari szakácsnő esetleg ugyanabban a mozsárban később rákot találna törni, a másodiktól pedig Jokastenek abbeli félelme, hogy az ágyúdörej megrendült idegeire rossz hatással lehetne ! Ily nyomós érvek súlya a att más halált gondolnak ki ártatlan fejére. Melegen bepólyázva, nehogy szegényke halála előtt még náthát kapjon, az erdőségben kiteszik a vadállatoknak. Magokban véve borzalmas gondolatok, a melyek azonban egyrészt a mellékkörülményeknél, másrészt extrém voltuknál fogva a legkisebb félelmet vagy iszonyatot sem keltik, sőt ellenkezőleg, jóízű kaczajt fakasztanak. Diagoras, midőn harminczéves, sorvasztó platonikus szerelme után egyszerre a test és vér kívánságaival közelít Zelindehez, kihez már közel egy millió szerelmes levelet irt és ettől visszautasíttatik, a halálra gondol. Végigmustrálja az öngyilkosságnak minden elképzelhető válfajait. Tépelődik, vájjon méreggel, karddal, vagy éheztetéssel vessen-e véget czéltalan életének, vagy vízbe ugorjék-e, vagy lángokban keresse-e halá át. Végül is felakasztásra szánja magát. Ez a tragikus momentum, egyébb nevetséges körülményektől eltekintve, főleg az által nyer alapjában komikus tónust, hogy Diagoras, mielőtt örök álomra hunyná le szemeit, jóízű, földi álom után kívánkozik. A szerelmes Diagoras, ép úgy, mint a romantikus drámák hősei, csábításait Zelinda előtt száz okkal tudja menteni s tetszetőssé tenni. Hivatkozik mindkettőjük korára : „Beide sind wir alt geworden, fünfzig ich und sechzig dul" Eszébe juttatja erényes kedvesének férje zsarnokságát, a kihez nem önszántából ment nőül, leirja a kedvező alkalmat és midőn Zelinde mindezekre is tántoríthatatlan marad, hallatlan öngyilkossági szándékaival akar imponálni, holott voltaképen esze ágában sincs a szép élettől megválni, Polybust is, — kit Zelinde a sajátjáének vallott gyermekkel akar rászedni és ki viszont feleségét házasságtöréssel gyanúsítja, ellogja a gyilkolási mánia. Zelindet azzal fenyegeti, hogy garde-robejában megöli, ha ártatlanságának bizonyítékát nem adja. Még a feleségének intő például elmondott mese

1 is — arról a fiatal kereskedőről, ki l) Ennek tárgyát Pl. a X. századra visszamenő „Schneekind" bohózatból merítette. Különben minden nép költószctónck kedvoncz thémája. 3'