Református gimnázium, Miskolc, 1901

között ís tisztelettel „adózott a nagy görög tragédiairóknak. V. ö. értekezését Sophocles „Őrjöngő Ajax"-áról. — Nimmerraann gyomrának elrontását is Sophoclesnek köszönhette. Kíséretében ugyan ott lézeng a Németországból számkivetett józan ész is, de a „költőheros" fabatkára sem becsüli és csak azon édes reményben tűri meg maga mellett, hogy eljő még az idő, mikor ez is kézcsókkal hódol múzsájának. Minő éles, metsző vágások úgy magára Immermannra, mint bámulóira. Nem kevésbbé fájón sebzi meg Nimmerraann személyében a romantikus drámaírókat raffinirozott hatásvadászatukért, a „legmélyebben tisztelt" közönség kegyeinek hajhászásáért. Nimmerraann, „der in inelodischen Traum sein Dasein lullt", a közönség oltárára teszi költeményeit, „Weihrauch zu ziehn in meiner Nase Riechorgan", mint maga bevallja, mig a közönség távol idegenből csak azért zarándokol a lüneburgi mezőségre, hogy a „német Shakespeare"-rel kezet szoríthasson világraszóló remekművéért, „Oardinio und Celinde"-jéért. „Ich las entzilckt — mondja — sein Trauerspiel „Cardenio", Die grösste, mehr als okelhafte Metzelung, Die jo der fette Frosch Bombast in dunstigen Irrlichtersumpf poetischen Wahnsinns laicheto." Örömében szinte eszét veszti a balga közönség és a Nimmermann-féle javított „Ödipust, melyben jóformán mindenki elpusztul", a kosztümöket, — főleg Jokaste uszályát, „megenni való szépnek" találja. Hogy Sophoeles „Odipus"-a minő hatással van Nimmermannak még a gyomrára is, említettük. Tartalmatlan, fád tragédia ez neki, melyet „a legszárazabb mezei giz-gaz közé vet* és töredéknek minősít azért, mert az ismert talány értelmében: mi az, mi reggel 4, délben 2, este 3 lábon jár, — Ödipust megrajzolta ugyan férfikorában, a mint 2 lábon jár, vakságában, a mint 3 lábon jár, de sehol sem látjuk azt, hogy 4 lábon járna: „So,,zerstörte Sophocles Des eignen Helden sogenannte Menschlichkeit!" 0 vállalkozik Ödipus történetének igazi drámai feldolgozására : „Nun will ich einen Ödipus, Ich selbst erfinden, zeigen euch, wie jener Mensch Es hátte machen sollen, ein historisches Vorzeitsfamilieninordgemálde biihnenhaft Dem Publikum vorbeizufiihren!" És ez a „hallatlan mestermű," — mely voltaképen tőrőlmetszett romantikus dráma, a jellegzetes vonásoknak hatványozott kopirozásával, — három felvonáson át lejátszódik a lüneburgi birkák és a publikum bámuló szemei előtt. Minél jobban sikerült PJatennek Sophocles remekét művészi alakjából kivetkőztetve torzképpé silányitani, annál hatásosabbá kellett válnia szatírájának. Az „Ődipus"-ra nézve Platen 1820. szept. 20-án azt irja, hogy benne Ödipus történetét dolgozza fel úgy, a mint az egyik romantikus dolgozná fel" és az V. felvonásban a kar által ezt mondatja: „Die blutige Tragödiendichtung aber ist von Nimmerraann". Költőnk tehát ezen vígjátékában ugyanazt az eljárást követte, melyet „Gabel"-jéből már ismerünk. A romantikus drámaírók egyik fő jellemvonása a drámai gyorsaságnak hadat izenő, hosszú lére eresztett cselekvény. A mit Sophocles mint lényegtelent mellőz, feltételez, a mire csak egy-két szóval alludál, az itt a legaprólékosabb részletekig szélesre taposva kerül a szindadra. Valóságos hátborzongtató vonásokkal rajzolt életrajza Ödipusnak születésétől haláláig. Sőt Nimmerraann még tovább ment. Ödipust főhősként szerepelteti már születése előtt is, a mennyiben a darab azzal