Református gimnázium, Miskolc, 1901

- 31 „0 wohl mir, dass in ferno Regionon Ich fliichten darf, an einem fremden Strando Darf athmen unter gütigen Zonen Wo rair zerissen sind die letzen Bande, Wo Hass und Undauk edle Liebe lohnen, Wie bin ich satt von moinem Vaterlande !" Az elkeseredett, érzékeny léleknek minő kesernyés panaszhangja! Feltett szándéka, hogy a tendencziózus költészettel is szakít és Itáliában ezentúl kizárólagosan csak a benne élő, szeplőtelen tisztaságú múzsának szenteli mással egyáltalában nem törődő életét: „Und der Dichter sagt den Brettern ein entschied'nes Lebewohl!" (IV. parab.) „Auch ist in Deutschland, — irja 1826. máj. 26-án Schwabnak, — da alles Öffentliche und Politische ausgeschlossen werden muss, weiter kein Stoff für die wahre Kotnödie, und ich werde ohnedem in Italien noch weniger Versuchung leiden nach ihr zurück zu kehren" és később: „Ich fiihle wieder mehr Neigung zum Tragischen und hoffe von' Italien aus mein erstes Trauerspiel nach Deutschland zu sehicken." Ezekből világosan állnak előttünk szándékai és tervei. De, mint Goethe Eckermannal folytatott beszélgetése közben megjegyezte, „Platen még Nápoly és Róma lélekemelő környezetében sem tudott a német irodalom nyomorúságairól megfeledkezni" és már 1828. július havában elkészült második aristophanesi vígjátékával: Der Romantische Odipus." Terve már 1827. végén született meg agyában, de csak 1828. julius 28-ra fejezte be művét Palmaria szigeten — „lm Garten Europas

1) — an des südlichen Meers Felsufers". Átolvasásra elküldötte Fuggernek és 1829. márczius havában Cotta útján kiadta. A cselekmény szintere a Hannoverben levő liineburgi mezőség, ideje: 1827. A lüneburgi mezőségre, a hol tudvalevőleg főleg a juhtenyésztés virágzik, elzarándokol a német közön;ég képviselője, hogy az itt székelő világhírű rímkovácsnak, Nimmermannak, alázatos hódolatát bemutassa. A megszemélyesített publikumot Nimmermann főtiszteimnek, a birkáknak, kara fogadja. Nimmermann, kinek gyomrát S^phocles Ödipusa elrontotta, spanyolfal mögött, „gyóntató széken" trónol és újabb tragédia tervével kínlódik. Előkerülve, émelyítő, kölcsönös hizelgések után a publikummal hitványságnak minősíti Sophocles remekét és a II. felvonástól kezdve előadatja az általa javított Odipus drámát. Jokaste, thebai királyné, családi örömöknek néz eléje. A hálószoba nyitott ablakán véletlenül berepülő denevér a királyné borzas haja közé gabalyodik és midőn a kis herczeg megszületik, ennek mellén anyajegyként denevér látható. Korinthusban Zelinde királynét Diagoras 30 évig tartó hűséges, platonikus szerelem után elakarja csábítani és midőn az őt visszautasítja, Öngyilkosságra gondol. Az öngyilkosság legkülönbözőbb fajtáit forgatva agyában, végre abban állapodik meg, hogy Oitháron hegyen, ott a hol Zelindet először meglátta, felakasztja magát. Időközben a thebai kir. udvarban Tiresias jós azt olvasta a plánétákból, hogy az ujdonszülött atyját agyon fogja verni, anyját pedig nőül veszi. Lajus király a szörnyű végzet elkerülése végett Melchior szolga által kitéteti fiát a Cifharon hegyén vadállatok prédájául. Melchior ott találja az alvó Diagorast és a csecsemő életén megkönyörülve, ezt az !) V. ö. „Einladung nach der Insel Palmaria* 1828. Rumohr báróhoz irt gyönyörű idyllt.