Református gimnázium, Miskolc, 1901

— 27 — nek a józan gondolkodás ítélőszéke elé. A vallási dolgokban is felette kíméletes, de némely theologus szórágcsálásáról, aminő volt pl. a königsbergi Hasse (-J-1806), ki a legképtelenebb feltevések alapján kisütötte, hogy a bibliai paradicsom valahol a keleti tenger porosz partvidékein létezett, — talán éppen Königsberg vidékén, — nem tudott hallgatni és ezt ép úgy ostorozza, mint a józan, felvilágosúlt gondolkodással össze nem egyeztethető papi uralmat, melvnek áldásait szinről-szinre láthatta, főleg piemonti tartózkodása alkalmából. A politikai viszonvokat, illetőleg, minden erőszakolt önuralma daczára, nemes szabadságszeretetéből ki folyólag főleg két dologra nézve nem tudott egyszerűen napirendre térni. Az egvik, volt az európai nagyhatalmak közönyös magatartása a görögök szabadságharczával (1821—1828) szemben, a másik a szabadelvű eszmék — ,.demagogische Umtriebe"(!) — elnyomására szervezett porosz nyomozóbizottság vérlázító túlkapásai. Míg egyebekben csak lopva érinti ostorával a hatalmasokat, addig e két themánál szabad fékre ereszti kíméletlen és méltó haragját. Európa közönyéről a szabadságáért vérző Görögországgal szemben, főleg az I. felvonásban nyilatkozik metsző szarkazmussal. Schmuhlnak már említett rongyos tarisznyájában a turini katakizmuson

1) és a berlini scholastikán kivül móreai görög koponvák

2) is zörögnek, amelyekből Schmuhl a diplomaták számára burnótszelenczéket akar készíttetni: „Dosen lass'ich aus den Knochen fiir die Diplomaten drehn !" A maroknvi nép lelkes küzdelme sehol sem találkozott nagyobb részvétlenséggel, mint az osztrák diplomacziánál. abban az országban, melyet Platen „Ein bewassertes Land"-nak nevez. (IV. felv.) Az osztrák kormány élén azon időben a mindenható, a szabadság és nemzeties élet minden mozgalmának esküdt ellensége. Metternich, állott. Őt korbácsolja a legkeményebben. Midőn azonban minden ferdeséget, hitványságot kíméletlen nyíltsággal gáncsol és ostoroz, nem feledkezik meg arról a közmondásról: „Ebre dem Éhre gebührt". Ihr findet darin bei sonstigem Spass auch Rath und niitzlicho Lehre, Und alles znm Trotz dem Verkehrten der Zeit und dem Trefflichen alles zur Éhre", mondja Schmuhl a záró parabasisban az egész vígjátékra vonatkozólag. A legteljesebb elismerés és tisztelet hangján emlékezik meg a két német költőkirályról, Goethe- és Schillerről. „Ja, in einer Stadt des Nordens (

7erlin), die so manchos Übols Quell, Preist man Claurens Albornheiten und verbietet Schillers Toll!" (I. p.irab ) és a III. parabasisban : „Und sehwierig ist's mit Würde sich zu fasson Auf cinem Stuhl, den Schiller leer gelassen-" A IV. parabasisban pedig: „Gerne beugt or sich der Stirne, die ein Zweig mit Recht umlaubt, Beugt vor Goethes greisen Schlafen cin noch nicht bokránztes Haupt!" Keserű gűnynyal panaszolja fel a kor beteges állapotait, amelyek közt lehetséges volt, „dass ein Poet, wie Bürger vor Hunger beinah starb". Méltánylással szól az úgynevezett sváb iskoláról, melynek tagjaival, 1) A kir. nyomdában, Turinban megjelent „Catechismus Romanus." (1761.) 2) 1826 tavaszán Morea volt a gür. szabadságharca főszintore.