Református gimnázium, Miskolc, 1901

— 24 — Az Ahnfrau Jarorair pusztulása után igy ujjong : „Es ist vollbracht Durch der Scblüsse Schauernacht! Sei gepriesen ew'ge Nacht ! fiffne dich du stille Klause, Denn die Ahnfrau kehrt nach Hause I Mint később is látni fogjuk, Platen Raupach iránt különös ellenszenvvel viselkedett. Azt a kritikát, a melyben Raupach az ő költeményeit „Sekundanerübung"-oknak bélyegezte, sohasem tudta elfelejteni. „An einen Theaterschriftsteller" czím alatt olvasható epigrammák a költő kéziratában „An Raupach und Consorten" és „Raupachs Trauerspiele" felírással fordulnak elő, mig a „Neider und Mitleider", ugyancsak Raupach ellen irányuló epigramm czíme eredetileg „Metrische Judentaufe" volt. Raupach már ezen utóbbiban a zsidós hangzású Raupel néven szerepel, mint később a szatirikus drámákban, a mely gondolatra Platen valószínűleg Raupach Ernő Benjámin Salamon keresztnevei révén jutott. A „Gabel"-ben Raupel, illetőleg Raupach, jellemzetesen mint parókakészitő szerepel és ezzel a költő kompilatori munkásságát akarja pellengérre állítani. E részben Platennek igazat kell adnunk. Raupachnak kivált ifjúkori művei a Shakespeare és Schiller reminiszczencziáktól csak úgy hemzsegnek. A parókakészitő Raupelnek adta el Mopsus feleségének a nászéjelen levágott fürtéit, a 3. parabasisban pedig azok közé soroztatik, „die jeden Nachhall schwáchlich nachtrompeten". Platen azonban nemcsak a sorstragédiák borzalmas fatalizmusával kelt „Gabel"-jével birokra. Ezen túl az irodalmi és társadalmi élet egyéb fonákságait is czélba veszi sebző nyílözönével. így különösen harczias parabasisaiban korholja a németség általánosan romlott Ízlését : „Dieses mark- und knoehenlose Publikum beklafschet nur, — mondja 1. parabasisában, Was verwandt ist seiner eignen Froschmolluskenbreinatur" „Und verbannt fast schon alles, was nicht ganz gedankenlos." A szinház falai közül minden jobbravaló darab száműzve van, „wofern es reich und kráftig, keck und eigen." Az ízléstelenségében rövidlátó közönség oroszlánokat lát a színpadon, ahol az ember „aber fast nur schab'ge Kater schleichen sieht und hört miau'n." Ezen törökországi állapotok okát abban találja, hogy a nap hősei, a kedvencz színpadi irók, a nagyközönség, a „Pöbel", szájaíze szerint dolgoznak, amiért is a színpadot kritizáló Mopsusnak (III. felv.) gúnyosan ezt ajánlja : „Stille 1 stille ! lerne lieber nach des Pöbels Pfeife tanzen Und verehre tief im Staubé den Geschmack der Intendanzen!" Már a „Das Theater als ein Nationalinstitut"-ban is sürgette az operának korlátozását és a komoly drámától való teljes elkülönítését. A „Gabel"-ben ezen gondolatra visszatérve, a tolvaj szarkának sorstragédiai feldolgozásra ajánlott históriájában (III. felv.) oldalvágást mér a hires olasz Rossinire (1792—1868), kinek „Tolvaj szarka" („La Gazza ladra") „Othello", „Tankred" s más hatásos darabjai lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy az opera szomorú túlsiílyra vergődött a dráma rovására. Őszinte természetével nem hagyhatta megjegyzés nélkül azokat a köznapias, fád, színtelen, vizenyős színdarabokat sem, melyekkel elsősorban Kotzebue „a német Aschylos," „a legnemzetibb költő," a német színpadot elárasztotta;