Református gimnázium, Miskolc, 1901

— 23 — val vegyesen szándékozik elhelyezni. Wernerrel szemben, — kit kortársai, maga Goethe és Schiller is, a legnagyobb német drámaírók sorába emeltek és a kiről Platen „Das Theater als ein Nationalinstitut betrachtet" dolgozatában szintén elég elismerőleg nyilatkozott, csodálkozva, hogy a „24. Február", melynek egész sereg utánzója akadt, többször nem látható a szinpadon, mert Werner „so barbarisch und mystisch er sein mag, ist keineswegs charakterlos und verdiente mehr führ die Bühne benutzt zu werden" — még elég kíméletes és tartozkodó. Gúny-nyilainak czélpontja Müllner. Minő érdekes és jellemző ez költőnk egész életére, illetőleg azon gyökeres átalakulásra, a mely nézetében, Ízlésében s felfogásában az idők folyamán bekövetkezett. A Platen irodalmi hagyatékából ismeretes, de eddig még ki nem adott dráma, — rDie Tochter des kadmus", — teljesen Müllner mintájára szabott, telivér sorstragédia. Naplójának adatai szerint tervezete 1811-ből való, kidolgozása a franczia hadjárat utáni időre, 1816-ra esik, a mely évben tudomásunk szerint egy má>ik sorstragédiának, „Der Hochzeitsgast", eszméjével is foglalkozott. Stílusán, különösen bizonyos szócskáknak jellegzetes, süni ismétlésén, valamint formáján, — váltakozó 4 és 2 lábú trocheusain, — Müllernek hatása, — a kinek „Schuld"-ja 1815. deczember havában a színpadról hatalmas, megrázó benyomást tett ő rá is, — kézzelfogható. A „Gabel"-ban a tanítvány egykori mestere ellen támad. Nemcsak szatirikus megjegyzéseket tesz Müllner drámáinak egyes részleteire, személyeire stb.

1), nemcsak czitál a rSchuld" frazeológiájából, „die — mint Mopsus megjegyzi — im Kopfe mir blieb aus einem Tragödienrührei" (II. és III. felvonásokban), hanem névszerint is megnevezi a költőt, „der die Schuld geschneidert hat", a weissenfelsi ügyvédet

2), ki „aktacsomagjával reggel hivatalába, estve a Helikonra megy", ki társaival — „die klein wie er als Menschen sitid und gross wie er als Dichter" — Kotzebue örökébe lépve, a közönség kedvébe tolakodott és it'így szemmel mások babéraira kacsintgat, „weil er geborgt ein Trauerspiel aus zehen Trauerspielen" (II. felv. parabasisa). Eltekintve azon csapásoktól, melyeket az „Ohnmachtfloskelragoutsteiflein-dürrnüchterrne" Howald „Bild"-jére mér (IV. felv.), a melynek hősnője vakká sírja magát, ostorozó haragját főleg Grillparzer „Ahnfrau'-.ja és Raupach ellen irányítja. A nyugtalan bolyongásra kárhoztatott Salome sorsa szakasztott mása, illetve karrikaturája a Barotin grófok ősanyjának, kit házasságtörése miatt férje azzal az átokkal öl meg, hogy nemzetségének kipusztulásáig a síri nyugtot ne találja. A „Gabel" vértől csurgó villája pendantja az „Ahnfrau" gyilkos tőrének. Salome „wienerisch hochdeutsch" elbeszélése (1. felv.) bizarr reprodukcziója az „Ahnfrau" (I. felv.) kastélyfelügyelőjének kísértetekről szóló elbeszélésének. Salome Mopsus elvérzése után e szavakkal jelzi az átok kiengesztelődését: „Ja, gekommen ist die Stunde! Diese Brut ist ausgerottet, Und ilir seht den Geist erlöst, wolcher nun der Bande spottet, Welelier, da dies fratzenhafte, mörd'rische Geschlecht bezwungen, Seinen Fittich stolz erhebt von der Erde Niederungen." 1 Pl. a II. felvonásban a .Schuld" III. 4.-re, ugyancsak a II. felv.-ban „Jugiird"-ra. — a melynek hősót Schiller Wallensteinjával állítja szombo — és a „Schuld" czigányasszonyjóslatára. 2 Müllner 1798—1817-ig ügyvédeskedett, a mikor hivatalát abbahagyta, hogy tisztán az irodalomnak élhessen. Erről, a mint látszik, Platonnek „Gabel"-je megírásakor még nem volt tudomása.