Református gimnázium, Miskolc, 1901

_ 22 — Sőt még a sorstragédiák nyelvi és formai ferdeségeit is érzékenyen sújtja a „Gabel". A monologok feltűnő halmozásában ép ugv, mint a halálra szántak költői dikcziókkal áradozó komikus lelkesültségében met­sző szatira rejlik. Az utóbbi dologban mindenkin túltesz Phyllis és Mop­sus, de különösen az utóbbi. U is „Mait sich das Schaffot poetisch" (III. felv. Dámon) és még szörnyű vége előtt is oly pathetikusan szaval, hogy Dámon nem tarthatja vissza felkiáltását: „Sag' ich's Dicht? Man wird poetisch auf des Lebens lítzten Stadien!" A „Schuld" mintájára szabott darabok nyelvét gúnyolja a költő, nem­csak egves kedvencz szavaknak — just, — wehe, — beben, — Brut, — Wuth, — Kain stb. feltűnően gyakori, indokolatlan ismétlése által, hanem hangzatos frazeológiájukból reprodukál egyes sűrűn használt, jel­legzetes kifejezéseket is pl. „Pole des Himmels", „Kennt ihr Eifersuht", vagy „Ich rette dich mein Ursohn". Az előbbi kettő főleg Müllner force szavajárása — pl. a „Schuld" II. felv. 1. „Nie Sollten Nord und Süd sich küssen. Pole sitid es Eines Stábes, Ihre Axe trennet sie. Hat die dunkle Macht des Triebes, Stark den Stáb zum Ring gebogen, Und den Pol zum Pol gezogen . . .", vagy „Jugurd" I. 3 és „Albaneserin" III. 4. — mig az utóbbi Grillparzeré, pl. „Ahnfrau" Y. felv. végén igy szólítja meg az ősanya Jaromirt: „Bin . . . Deine Mutter, Sündensohn". A sorstragédiák stilusát különösen jellemzi a nyelv szellemével sokszor homlokegyenest ellenkező szóképzés, főleg összetétel utján. Ezt a fogvat­kozást Platen szinte rőffel mérhető összetett szavaival parodizálja a minők pl. Froschmolluskenbrei natúr, Ohn macht floskel ragoutsstei fleind iirrnüch­terne, Obertollhausiiberschnappungsnarrenschiff, Demagogenrichernashorn­angesicht stb. A költő szatírája azonban nem elégszik meg azzal, hogv a „Gabel"­ben a sorstragédiák groteszk pendantját alkotta, hanem tovább megy és a III. felv.-ban Damonnal elmondatja az arkádiai tehénpásztor, Anaximan­dernek, tragikomikus, fat.alis történetét, mely „Ausgestutzt mit Mode­floskeln!" „Und durchwebt mit Donnerwettern", „als Trauerspiel be­handelt, tausend Seufzer würde wecken", — az V. felvonásban pedig az „Aranv villa" vendéglősének ajkaira Müllner leendő sorstragédiájának themáját, a tibeti nőbe szerelmes misszionáriusnak még komikusabb his­tóriáját adja. Platen elkeseredett haragja, mely egyébként itt is, ott is SŰrün villog elő, ezen helyeken szivből fakadó nevetésbe olvad fel. A sorstragédiának és eszközeinek ilyen általános travesztálása után, a melyben furfangos gúnvt kíméletlen hahotával vegyített, egyenként veszi elő annak főképviselőit és személyük felett suhogtatja meg ostorát, a nélkül azonban, hogy a közönséges pasquill tendencziáinak hódolna, mint ezt pl. Schwabhoz irt levelében vagy a „GabeP'-ben maga is hang­súlyozza : „Glaubt nicht, dass unser Poet, der gern, was krank ist, sahe gehoilt, Missgünstigen Rinns Eingebungon folgt, wenn er auch Ohrfeisen verthoilt: Wer Hass im Gemiith, wer Bosheit triigt und wer unlautere Regung, Dem weigert die Kunst jedweden Golialt und die Grazié jedo Bewegung." (V. f.) A „modern dithyrambusok korifeusai", a „sánta jambusokkal bélelt, maszkírozott Kotzebuek" alatt Werner, Müller, Houwald. Grillparzer és bizonyos szempontból Raupach értendők, a kiknek szobrait Mopsus a Jó­reménység fokán majdan építendő színházának metopusain a majmoké-

Next

/
Thumbnails
Contents