Református gimnázium, Miskolc, 1901

- 21 Kaczagtatóan iszonyatos viziók ! De nemcsak ezek, hanem a szegény Mopsus tragédiájának minden mozzanata komikus. Platen mesteri módon úgy tudta túlcsigázni és fonák módon kombinálni a tragikus motívumokat, hogy ép az ellenkező hatást keltik; a komikus szituacziók a magunkban is nevetséges alakok, a kifogyhatatlanul sziporkázó élez aztán a cselekmény keltette hatást teljessé teszi. Nevezetesen ennek az emberirtásnak záróscenája főleg Dámon és Schmuhl, hajbakapása által nyer komikus alaptonust. Miközben ők a medve bőrén czívódásba elegyednek, az üres kincsesláda fedele felpattan, megjelenik Salome és oly magas szárnyalású dikeziót rögtönöz, a melyből az elképedt Dámon és Schmuhl csak annyit ért meg, hogy csúfosan rászedettek. A cselekvénynek minden fázisa a fátumnak ugyanazon képtelen ideájával van megindokolva, a mit a sorstragédiairók aesthetikai szempontból a semminél is kevesebbet érő darabjaikban annyira tőkésíteni, kiaknázni tudtak. Minden, mint Dámon III. felv.-ban mondja, csak úgy és azért történik: „Weil's vom Schicksal war beschlossen, dass es geschehen sollte." Ily módon sikerült Platennek nevetségessé tenni a sorstragédiáknak főjellemvonását: a sors ideájának jellemet és igy drámai cselekményt pótló, illetőleg a priori kizáró alkalmazását. De egyéb vonások is, mint ezt már részben láttuk is, megérdemlett kritika tárgyává tétetnek, hatásos paródiában részesülnek. Terjendőség—, „Umschweif" —,dolgában, a mely drámai terminus technikust Árkádiában Dámon szerint (I. felv.) névleg is alig ismerik, a „Gabel" méltán versenyre kelhet még a legvéresebb sorstragédiával is.

1) Az „ab ovo Ledae"-re visszamenő, a legaprólékosabb részletekig kiszinezett, lehetőleg szélesre mázolt cselekvény eklatans például szolgálhatott a művészi Ízlésben elkorcsosultaknak, hogy minő Ízléstelenségekben találják gyönyörűségüket. A sorstragédiák kedvencz számairól (3., 5., 12., 13.) sem feledkezik meg a költő. Salome saját bevallása szerint háromszor ment férjhez, az állítólagos kincs Mopsus ólja alatt három láb mélyre van elásva, Mopsus alig három arasznyi nagynak vallja magát és mint Phyllis elpanaszolja, gyermekeit a Kr. e. 3. században élt alexandriai mathematikussal, Euclidessel kínozza : „Mit denen, die just drei Jahr alt sind, Um die Regei de tri zu orgründen !" „Es ward — beszéli Phyllis az I. felv.-ban Datnonnak — ein Dutzcnd Kinderehen aueh von uns erzeugt, Da Gott mit Drillingen segnete mich zum viertenmal I" Mopsus villája tizenháromnak oltja ki az életét stb. stb. Phyllis tizenkét gyermeke különben a sorstragédiákban gyakran motívumként szereplő állalkör jegyeit is parodizálja: Phyllis: „ Meinem Geizigen Lass' ich die sechs Paar Drillingsbriider win die Zwölf Gcstirn' ira Thierkreis. Alle Zwölf beisammen sind Die rochte Zahl indessen man im Trauerspiel (Miilluer „Sehuld'- III. t.) Nur fünfe braueht, doeh freiiich wird das fiinfte bloss Als Stier bei den Hörnern liergezegen !) V. ö. Müllner „Schuld" I. 8., II. 4 és III. 1.