Református gimnázium, Miskolc, 1901

- 61 üzenő szándékaikat.

1) Maga a sors, illetőleg az átoknak első rángd eszköze, Salome, jár ebben jó példával elől, midőn a költött kincscsel csúfosan rászed mindenkit. „A czél szentesíti az eszközt"-féle felfogásnak hódol még Dámon is, a tövény embere, midőn Schmuhl lopását ezzel mentegeti: „0 der Wissenschaft ist alles, was sie fördern kann, erlaubt!" És később, midőn Mopsus házában a vérfürdőt megpillantja és azt hiszi, hogy ez egyetemi barátjának, Schmuhlnak, a ki a moralkollegiumokat alvással élvezte át, a kezeműve, mentő körülményeken töri az eszét: tréfának is lehetne talán a dolgot feltüntetni, — hajtogatja, — vagy esetleg olyan formán, hogy ez a sok gyerek váltott

2) gyermek volt, a kiknek elpusztítása dicséretet, nem bitót érdemel, de meg az sincs kizárva, hogy a gyermekek egymáson eret vágtak és úgy véreztek el, vagy pedig hogy a vajaskenyéren összeczivódva, párbajra keltek a villával, mely különben is soha sem szerepelt edddig még gyilkoló eszköz gyanánt; még öngyilkosságot is fel lehetne tételezni a végső esetben. Ilyen nevetséges alakoskodásokkal akarja az osztó igazság szeretett Schmuhlját majdan a törvény előtt kimenteni. Ugyan ő az egyenlő vagyonfelosztás (V. f.) szoczialista elv.éből kiindulva, nem nagy lelki küzdelem után arra határozza el magát, hogy a ladynak öltözött Mopsus állítólagos kincseit megdézsmálja. Mopsus feleségének csalfaságával, a női nem általános állhatatlanságával mentegeti tervbe vett gyilkolását és nagyképűen a: „Die Tugend grosser Seelen ist Gerechtigkeit" hangzatos frázissal takaródzik. Mint említettük, a sorstragédiairók raffinirozott számítással az éj sötétjét, főleg a kisértetek óráját választották mészárlásaiknak idejéül. Platen ebben is híven ragaszkodik absurd ízlésükhöz. Ködös estszürkületben, „als theilte der Nachtflor sich, tief sanken zu Thale die Nebel" (1. felv.) jelenik meg Salome a Plessén Schmuhlnak. Schmul, „Wenn die Nacht einbricht," akarja tolvajlási szándékát végrehajtani. Phyllis és Mopsus éjfélkor törnek egymás élete ellen. (III. felv.) „Nun schleuss dich, o Herz, dom Mitleid zu, — kiált fel Phyllis, — Weil schon dos Gehegs Nachtwachter die Zeit Der entsetzlichen That im Dorfe posaunt Und der Schwengel sich schon Zwölfmal in der Glocke des Thurins regt!" Salome, Mopsus álnok megmentője, borzalmas plaszticzitással festi ugyancsak a III. felv.-ban az éj borzalmas képeit: „Da bewegt sich die suhtellurische Macht als Windsbraut unter der Erde Und sie weht als Dunst von der Hölle herauf, kohlschwarz wie die Saulé des Dampfboots. Das ist's, was eben verheert die Natúr, sonst hattet ihr ewiges Wachsthum. Von der Wurzel des Baums zum Gipfel empor stoigt's auf als Gift der Zerstörung, Und es schleicht als Tod ins thieiische Herz und vermahlt sich menschlichem Odem I stb. A sorstragédiák stilusa szerint a vész előérzetétől megborzad a holt és élő természet egyaránt: >)V. ö. „24. Február' II. felv.-t, ahol Trude férjét lopásra beszéli rá, a III. felv.-ban Kunz Kuruth mentegetödzését a fiugyilkosság után, valamint Grillparzer „Ahnfrau" V. f. és Houwald „Heimkehr" 11. jelenetét. 2) Nálunk is némely vidék (pl. Bácska) népbabonája azt tartja, hogy a vézna, beteges gyermek az ördög által cseréltetett, váltatott ki. Innen a szójárás: .olyan mint a váltott gyerek." 4*