Református gimnázium, Miskolc, 1900

26 tudja Nikoletté szerelmének történetét, kész ó't saját boldogságának árán is boldoggá tenni és maga segédkezik abban, hogy Nicolette Flórestannal Beaucaire-be visszavitorlázhassék. Aucassin és Nicolette boldogok lesznek. A darabnak meséje, melyben Romeo és Júlia története tükröződik vissza, egy ó-franczia fabliau-ra (elbeszélés) vezet vissza, a mely Le Grand „Fabliaux et Contes"-jában olvasható.

1) Ennek a gyönyörű kis elbeszélésnek a szerzője ismeretlen. Keletkezési ideje pedig, mint Suchier a kiadásához irt előszavában megjegyz, a legnagyobb valószínűség szerint a XIII. század első évtizedeire esik.

2) Aucassin és Nicolette történetét Koreff Ferdinánd (1783 —1851.) a jó nevű német lyrikus, 1828-ban operának is feldolgozta, a mely a „Berliner Tasehenkalender"-ben (1820.) „Aucassin und Nicolette, oder Die Liebe aus der guten altén Zeit" czim alatt jelent meg. Platen ezt olvasta és a legnagyobb valószínűség szerint ez keltette fel figyelmét arra, hogy ugyanazt a tárgyat drámailag dolgozza fel. A dráma meséje főbb vonásaiban megegyezik a fentemlített ó-íranczia elbeszélés adataival. Platen önállósága az ügyes csoportosításban és főleg abban nyilvánul, hogy az egésznek sokkal erőteljesebb, természetesebb színezetet tudott kölcsönözni. Platen forrásában, ép ugy mint drámájában Aucassin azért hanyagolja el lovagi kötelmeit, mert atyja Nicolettejétől elválasztotta ; mindkettőben csak viszontlátás Ígérete képes őt a harezba szólítani, de míg az ó-franczia elbeszélésben Aucassin szinte akarata ellenére, bábszerüleg, lova által vitetik az ellenség közepébe, a hol azután életfentartási ösztöne készteti az öldöklésre, addig Platen drámájában Aucassin tetőtől-talpig bátor és hős lovag, aki a lelkesítő reménynyel szivében öntudatosan keresi fel a harcz veszélyeit és arat csodálatos bajnok tetteivel fényes győzelmet. Az örök hálára és barátságra kötezett Florestan alakja Platennek teljesen önálló alkotása. A cselekvény további menetében még a részletekben is meglehetősen ragaszkodott költőnk forrásához, amelyben a jó indulatú torony őrök, kik Nicolettet dallal figyelmeztetik a közeledő őrjáratra ép ugy szerepelnek, mint az erdei pásztorok, a kikhez Nicolette menekül. A következőkben azonban lényeges eltérést látunk. Platennél ugyanis, miután Aucassin fogságából kiszabadul és az erdei pásztorok utján kedvesének elrablásáról értesül, alteregojára, Florestanra, bízza hosszú lelki tusakodás után a rablók üldözését, maga pedig atyja halálos ágyához siet. Az ó-franczia forrásban Aucassin és Nicolette mielőtt ismét el szakíttatnának egymástól, a legcsodásabb kalandok hosszú során mennek együttesen keresztül, és csak azután kerül Nicolette Kartagóba, Aucassin vissza hazájába. A szerencsés kifejlett Platennél és forrásában azonos azzal a különbséggel, hogy a drámában Florestán vezeti Nicolettet Aucassin karjai közé. míg az elbeszélésben Nicolette maga szökik vissza Beaucairebe. A dráma kompozicziója átlátszó és következetes. A konfliktus alapja, hogy a rang és születés előítéleteinek hódoló apa, Garin gróf ellenzi fiának összeköttetését hűbéresének ismeretlen származású, nevelt leányával. A drámairodalomban sokszor, sokfélekép variált théina ! Az ellentétes érdekek harczát a szerelmesek erőszakos szétválasztása fokozza, az atya szószegése, a fiú igazságtalan bebörtönöztetése pedig a legmagasabb fokra csigázza. Aucassin szakit atyjával, búcsút mond a szülői hajléknak és kedvesét keresi fel. A ') Le Grand „Fabliaux et Contes-' 4 voll. Paris 1

733. — „Aucassin és Nicolette" történetét németre a többek közt Gundlacli Frigyes fordította lo. L. Lipcse, Reclarn jun. kiadását. (Universal-Bibliotliek.) 2) Suchier-rel egy véleményen van íSismondi, mig lioquefort és Gaston Paris az ó-franczia elbeszélés keletkezési idejét a XII. századra teszik ; Sainte-Palaye a szentnek nevezett IX. Lajos idejére, vagyis 1226—70.