Református gimnázium, Miskolc, 1900

27 III. felv -ban, a cselekmény tetőpontján Platen főhősét erejét végső próbára tevő alternatíva elé állítja. „Die Liebe ruft von hier und dort mir zu", kiált fel Aucassin a fiúi kegyeletnek és szerelemnek kegyetlen, remek vonásokkal ecsetelt benső harczában. Fiúi kötelessége és szeretete vissza, haldokló atyjához, szerelme Nicolette iránt el, a rablók nyomdokába szólítja. Nemes barátja, Florestán, önfeláldozásával megmenti a kétségbeeséstől és szerencsés végkifejlődést lehetővé teszi. Aucassin nyugodtan térhet vissza, hogy kiengesztelődött atyjának szemeit lefogja, a hű Florestán egyidejű más kötelességét magára vállalta és vissza hozza Nicolettet. Hogy a költő Garin grófot Nicolette visszatérése előtt engedi meghalni, szerencsés gondolat volt, amennyiben ezzel útját vágja a további egyenetlenkedéseknek és a darabot a megoldásra megérleli. A III. felv.-tói kezdve a cselekmény fővonalát Florestán veszi át. Aucussin háttérbe lép, azt a benyomást keltve, mintha az ellenséges hatalmakkal vívandó végső küzdelemre kifáradt, elernyedt volna; mintha hiányoznék belőle a kitartó tragikus erő. Ez lényegbevágó főhibája a darab konstrukcziójának, amelybe az által esett Platen, hogy Aucassint az előbb említett, szerencsétlen alternatíva elé juttatta. Ily körülmények közt a bonyodalomnak más megoldása nem volt lehetséges, mert ha Aucassin akár a fiúi kegyelet, akár a jegyesi szerelem kötelességeit megszegi, elbukott és a darab tragédiává alakult volna át. Az V. felv. alakoskodásaival, amelyekben a szerelmesek hűsége végső próbaköre tétetik, kissé ellapasodik, aminek okát a cselekvény fogyatékos csoportosításában kell keresnünk. Aucassin és Nicolette boldog egyesülése Nicolette karthágói tartózkodásával czélszerűen nem volt egy jelenetbe illeszthető, önálló jelenetnek pedig magában sovány lett volna. A darab ezen fogyatékosságából kifolyólag híjával van a csattanós, erőteljes befejezésnek. A „Treue um Treue "-ben Platen a tántoríthatatlan szerelmi hűség diadalát ünnepelteti, életteljes, szigorúan elkülönített egyéni vonásokkal, nem épen mélyenjáró szenvedélyekkel bíró alakokkal. Különösen markans alakjai közt elsőhelyen említendő a Garin gróf, ez a hideg, büszke főúr, ki előítéleteinek kész még egyetlen fiának boldogságát is áldozatul hozni, ki makacs önfejűséggel kitűzött czélja érdekében még a szószegéstől sem riad vissza. — Vele szemben áll Aucassin, ki maga mondja magáról: „Mein Eigensinn ist angeerbt." (II. felv.) A romantikus és előttünk, késő utódok előtt, túl ideális fényben csillogó-villogó középkornak lovagja ő tetőtől talpig. A minnesangerek dicsőitette „Treue," a hűség, eletének főprinczipiuma : „Die Treue muss die erste ritterliche Tugend sein !" Tetteinek főrugója hűséges szivének mély, odaadó, megpróbáltatások közt erősödő szerelme, azon puha, siránkozó érzelgőség nélkül azonban, mely a franczia forrás Aucassinjét annyira jellemzi. Alakján a szerelmes gyéngédsége a középkori lovagtypus erőiteljes, tettekre kész önbizalmával zavartalan harmóniába olvad össze. Mig „Aucassin és Nicolette" történetében Aucassin a passiv, addig Platen drámájának főhőse az activ szerelemnek élettől duzzadó képviselője. Nicolette női természetének megfelelőleg, az odaadó szerelem maga. Gyenge, békét kedvelő nő, ki maga kéri a szenvedett sok igaztalanság daczára Aucassint, hogy makacs atyját szelídséggel fegyverezze le. Hűséges vonzalmának értékét leginkább az fokozza szemünkben, hogy Aucassinja szerelméért le tud mondani a királyi koronáról is, midőn a nemes, Aucassinnél talán semmiben hátrább nem álló Nureddin kezét visszautasítja. Nureddin plasztikus alakja, azon magasztos jellemek közül való, kik nemcsak rokonszenvet, hanem csodálatot is keltenek. Bátor, erős, majesztetikus hős, kinek nagysága lemondásában a legnagyobbszerű. Szive legmélyéből szereti Nicoletíet, de — és ez szinte a beteges ide-