Református gimnázium, Miskolc, 1898

— 18 — Pedig a 17. század elején még műpártolók is voltak, ugy főranguak, mint fejedelmek. II. Ágost szász király Drezdában műgyüjteményt alapított s voltak udvari képírói is. Bajorországban meg I. Miksa választó alapított pompás képtárat. De mind hiába! A német képírás hanyatlását meg nem gátolhatták. A német államoknak a háborús mozgalmak által feldúlt társadalma sokkal égetőbb bajok orvoslásával volt elfoglalva, mintsem, hogy a művészetek pártolására is maradt volna akár ideje, akár kedve, akár pénze. Ebből pedig egyenesen következett az, hogy a német népnél általában a műértelem ki nem fejlődhetett, sőt az előbbi századokban fejleni kezdő műérzéke is eltompult. Es ugy a 1 T-ik, mint a 18-ik században ez a körülmény volt legfőbb oka a képírás alásülyedésének. A 17-ik században, daczára az előkelők és fejedelmek műpártolásának, nem teremtek nagyobb tehetségek. Á kiknek neve még fenmaradt e korból, mint Elsheimer, Netscher stb. azok is idegen földön élve, idegen ideáloknak hódoltak. Ugyanilyen állapotok voltak a minden tekintetben mesterkélt izlésü 18-ik században is. Most meg már a német közönség teljes érzéketlensége és közönyössége is hozzájárult ahhoz, hogy az esetleg fölmerülő tehetségek is külföldre, leginkább Olaszországba meneküljenek és itt az olasz klasszikai irányba merüljenek el. Rafael Mengs, Angelica Kaufmann, Jákob Carstens képviselik még valahogyan az e századi német képirást. Utódaik a 18-ik sz. végén és átmenőleg a 19-ikben, Cornelius, Owerbeck stb., a kik a müncheni és berlini udvaroknál működtek, mintegy örökségképen vették tőlük és folytatták ezt az idegen irányt és ezért nem emelkedhettek a német képírásban arra a magas fokra, a melyre különben őket lelkesedésük és talán tehetségük is emelte volna. Magyarországon is megölték a háborúk zavarai az időnként neki-neki induló művészeteket. Az Árpád- és Anjou-házbeli királyok korából maradt pompás emlékeink tanúskodnak róla, hogy e korban a román, majd a csúcsíves épite's és vele együtt a műipar nálunk is virágzott. A Hunyadi Mátyás király által kifejtett fényről és művészi emelkedésről nemcsak a humanista történetírók, de a velenczei követek egykorú jelentései is tanúskodnak. A 16-ik és 17-ik században a felvidéki és erdélyi városokban képíró-czéhek látták el a művészi szükségleteket. A Kolozsvári Mihály czéhmester íiai voltak azok az érczöntőszobrászok, a kiknek műhelyéből való a prágai várban levő hires Szent-György bronz kút-szobor. De a 17—18-ik századbeli szabadságharczok, melyeknek