Református gimnázium, Miskolc, 1898

- 18 szétdulását okozták, hanem a polgári művelődésnek és a művészeteknek fejlődését is hosszú időre megakasztották. A vallásháborúk három országban dúltak leghosszasabban és legkegyetlenebbül: Németországban (30 éves háború), Németalföldön (a spanyol betörés) és Magyarországban (az erdélyi fejedelmek alkotmány- és vallásügyi küzdelmei). Németország nagy részében a hős Gusztáv Adolf svéd király segélyével győzedelmeskedett a protestáns vallás. Németalföldön Alba spanyol herczeg hosszas kegyetlenkedései után végre is az északi tartományok győztesen kerültek ki a küzdelemből. Hollandia tehát szabad lett és református; Flandria és Brabant azonban kénytelenek voltak meghódolni a spanyoloknak és a római egyháznak. Hollandiában a politikai függetlenség és a reformatio megszilárdulása után a képirás is — Hollandia ez egyetlen művészete — lassan-lassan kezdett nemzeti irányban kifejlődni. Flandriában a zsarnok Alba után következett enyhébb kormányzat a népszerűséget kereste azzal is, hogy a művészeteket pártolásába vette és a képirást felkarolta. Úgy a holland, mint a flamand művészek felújítva az előbbi században már rendszeressé vált összeköttetést Olaszországgal, a világhírű olasz művészet hatása alatt próbálták a magukét is föllenditeni. De mig a szabad Hollandiában így fokozatosan fejlődött a képirás, addig Flandriában, daczára a fejedelmi mű pártolásnak, mint az üvegházban ápolt virág, nélkülözvén a szabadság éltető levegőjét, lassú, de fokozatos hanyatlásnak indult. Azonban — mintegy kárpótlásul a kiállott hosszas szenvedésekért — adott a gondviselés mind a két népnek egy pár olyan lángelmét, a kik a nemzeti képirást a legmagasabb fokra emelvén, világraszóló dicsőséget szereztek nemzetüknek A hollandi iskolát Frans llals előkészítő működése után Rembrandt,— a flandriait pedig Nubens és Van Dyck örökbecsű művészete tetőzte be. Németországban a reformatio győzelme épen ellenkező hatással volt a képirás kifejlődésére, mint Németalföldön. Igaz, hogy az északi államokban a protestantismus elütötte a képirást a vallásos ábrázolásoktól. De a déli államokban, a melyek nagyrészben megmaradtak a római egyház mellett, ez a tér sem hiányzott volna számára. És ugy itt, mint amott a népies tárgyú ábrázolásokban és az arczképben, a melyeknek müvelését már a 16-ik század renaissancea (Dürer, Holbein, Burkmair stb.) megkezdette, a .nál inkább várható lett volna a képírásnak oly nagy arányú fölvirágzása, aminőnek Németalföldön tanúi voltunk. De ezt a tért a képirás az egész Németországban elejtette