Református gimnázium, Miskolc, 1898

— 16 — Szintén Wolgemuth műhelyéből került ki Lukas Cranach szül. 1472-ben, a ki Wittembergben alapítván műhelyt, a képírást meghonosította Szászországban. Nem egyénisége, hanem műhelye nyert nagy jelentőséget rendkívüli termékenysége által. Az aschaffenburgi származású Mathias Grünewald Elszászban működött. Sajátságos, az e korbeli német képírástól teljesen elütő, a rajzot alárendelő, pittoreszk felfogásával egészen egyedül áll. Követője Hans Baldung, másként Gi-ien (1476—1545.) később Dürer befolyása alá került. „Nürnbergnek a képírás terén is legkomolyabb versenytársa Augsburg." (Pasteiner). A 15-ik század első felében Tlioman Buckmairt és idősb Hans Holbeint emeltük ki az augsburgi iskolából. A 15-ik század végén és a lb-ik elején is e két névvel találkozunk; e két mester fiai fejlesztik tovább az atyjoktól mintegy örökségképen átvett művészetet. Hans Burckmair (1473—1531) először atyjától tanult ; később Dürer befolyását sem kerülte el, anélkül azonban, hogy művészi egyéniségét feladta volna. IIj. Hans Holbein (1497—1543) szintén Augsburg szülötte. 1515-től fogva Baselben működött. Többek közt Erasmus egy művéhez készített rajzokat. 1526-ban Erasmus ajánló levelével Londonba ment, a hol szíves fogadtatásra ós műpártolásra találván, az arezkópfestésben nagy tökéletességet ért el s itt dolgozott aztán haláláig. Habár Holbein legszebb műveit az angol uralkodó és arisztokráczia számára készité és ezen nagy gonddal, finom rajzzal és festőiesse'ggel készült arczkepek legtöbbje mai napig is angol földön van, ő mégis Dürerrel együtt a 16-ik századbeli képírás legnagyobb dicsősége és a megújhodott német képírás reformátora volt. VII. A képírás hanyatlása Németországban. A 16-ik század elején Dürer és Holbein művészete a német képírás nagy arányú kifejlődésének perspektíváját nyitotta meg. Annyival is inkább, mivel már e két nagy mester és követőik az egészséges, realisztikus felfogással együtt a népies elemet is bevitték a képirás tárgyi körébe. Azonban nemcsak ez a méltán várható nagyszerű kifejlődés elmaradt, hanem a németországi képírást mondhatni teljesen megakasztotta a vallásháborúk kitörése. A 16. és 17-ik században a vallási reformáczió és a római egyház reakcziója Európaszerte kegyetlen harczot vívtak egymással, a melyek nemcsak temérdek emberélet és vagyon elpusztítását, továbbá számtalan műemlék és művészeti termék