Református gimnázium, Miskolc, 1898

- Í4 képek, ezekből ismét a függőképek. A képírás ezen uj fajában ez időtől kezdve iskolák képződtek és pedig első sorban Németországban : Kölnben, Prágában és Nürnbergben. A 15-ik században aztán az olasz renaissance hatása alatt az egyéniség és a természethűség két sarkalatos elve a képírásnak német földön is uj irányt szabott. A képírás már az előbbi századokban szabadabbá tette magát az építéstől. Németalföldről indult ki a képírásnak utolsó, legnagyobb vívmánya, az olajos festés technikája. Ezen uj technikának nem a feltalálásában, hanem az alkalmazásában rejlik a genti festett oltár mestereinek, llubert és lan van Eyck-nek a dicsősége. Mert az uj módszer lehetővé tette a finomabb árnyalást, az alakok hajlékonyabb, természethfíbb ábrázolását. Ezután már csak a távlat és az anatómia ismerete és alkalmazása hiányzott, hogy a képírás gyorsan tökéletes kifejlődéshez jusson. Németalföldön mihamar három iskola versenyzett egymással : a flandriai (Brügge és Gent), a brabanti (Brüssel) és a hollandi (Haarlem), a melyek igen termékenyek voltak, úgy hogy az 1566-iki képüldözés nagy pusztításai daczára is elég jelentékeny számban maradtak fenn műveik. A németalföldi képírók mind gyakrabban keresték fel Olaszországot és az igy olasz földre is eljutott uj technikát tényleg Olaszországban, az olasz renaissance művészei emelték a tökély legmagasabb fokára. VI. A németországi képírás renaissance-a. Németországban a képírás a 15-ik század elején még mindig a régi nyomokon jár. Idegen befolyástól elzárkózva, önállóan sem fejlődik. A kölni iskola, továbbá Bamberg, Nürnberg művészei mind a. régi irányt folytatják. E század második felében azonban már a németalföldi befolyás a szomszédos kölni és westfáliai iskolákon észrevehető. Dél-Németországban indul először lassú fejlődésnek a képírás. E fejlődés úttörője Martin Schongauer, egy augsburgi ötvös fia, a ki hosszabb ideig Németalföldön tartózkodása alatt, van der Weyden tanítványa, nyerte művészi ki képzettségét. Majd Kolmárban (Elszász) polgárjogot nyervén, az ő befolyása alatt az elszászi és délnémetországi városok művészete mégis csak elfogadta a németalföldiek vívmányait. Különösen kiválik az ulmi iskolában Zeitblom, a „legnémetebb képíró"; a nürdlingeniben Friedrich Herlin. Harmadik az augsburgi iskola, melyből Thoman Burkmair és id. Hans Holbein alakja emelkedik ki.