Református gimnázium, Miskolc, 1898

1857—1898. Váratlan és megdöbbentő csapás e'rte tanári karunkat 1898 augusztus hó 14-én, midőn délután 4 óra tájban Kónya Perencz szeretett társunk oly hirtelen meghalt. Hihetetlennek és megmagyarázhatatlannak tartottuk első hallásra a gyászhírt, kivált miután vele pár órával még együtt voltunk; de fájdalom, igaznak bizonyult. A ki gyávaságnak bélyegezte az élet küzdelmei elől való elmenekülést, a ki a legnagyobb fokú esztelenségnek tartotta az élet önkéntes eldobását, irne — a józan felfogás szatírájaként — egy sötét pillanatban önként vetette el magától az életet, búcsúzóul egy akkornap kapott halotti lap hátára vetve néhány sort legközelebbi jó barátai részére, mintegy sietve megokolni tragikus végzetének ily szökésszerü gyors fordulatát. Még julius hó elején Budapestre azon könyvtári tanfolyam hallgatására utazott, melyre a nagymélt. minisztérium felszólítására az egyházi hatóságok leginkább a főiskolai könyvtárak kezelőit, őreit küldték fel; még előre örült e tanfolyamban való részvételének, mert remélte, hogy az ott szerzendő ismereteket uj épületünkben ujolag berendezendő könyvtárunk érdekében jól fel fogja használhatni. Midőn azonban el kellett utaznia, már panaszkodott, hogy beteg, nem épen testileg, de lelkileg van összetörve s oly végtelen fáradtság vett erőt szellemén, hogy csak erős rábeszélésünknek engedve, ment fel Budapestre, a honnan néhány nap multával irta, hogy jobban érzi magát s szép eredményt vár a tanfolyamtól, melyet szorgalmasan látogat és a melynek előadásai nagyon értékeseknek Ígérkeznek. A tanfolyam végével hazajött s lelkesen hozzáfogott a főgimnáziumi könyvtár uj elhelyezéséhez és több tanuló sege'dkezése mellett reggeltől estig szinte erejét felülmúló munkát végzett egy héten keresztül, midőn megzavarta testvérbátyjának, Kónya