Református gimnázium, Miskolc, 1896

Az ó-kori Gallia s a középkori Magyarország világtörténeti szerepe. A bódító Rónia nagyságának, hatalmának tetőpontján állott. Egyptommal már az utolsó gyűrűt főzte abba a lánczolatba, mely a földközi tenger mellékét az „ Orbis Romanus" egységébe foglalta össze. Megvalósultak a költő szavai: „Tu regere imperio populos, Romane, mementó!" Róma valódi nagyságának, hatalmának alapja azonban nem magában a fegyveres hódítás tényében, nem pusztán csak abban áll, hogy az „Orbis Romanus" megteremtésével Európa népei közül elsőben tesz szert világuralomra; nem is abban, hogy az eddig nagyon is szűk térre szorítkozott európai történelem szinterét lényegesen kiszélesítette, hanem sokkal inkább abban, hogy praktikus szelleme a meghódított területekkel együtt azoknak műveltségi formáit is beolvasztotta az „Orbis Romanus" egységébe. Kétféle elemet egyesit Róma kardjának és praktikus szellemének hatalmával: az ős Keletét és Görögországét, amabban a természet gyermekét, ebben az ideális emberét; mindkettőben pedig a világ történelem addigi tényezőit összes szellemi produktumaikkal. Mindazt, mit Kelet népe, a természet gyermeke megteremtett; mit a szabadság hazája, az ideális ember szelleme görög földön kifejlesztett: ott látjuk klasszikus műveltségének Pántheonában! Róma világuralmának valódi jelentősége tehát abban áll, hogy megteremtette azt, mire az őt megelőző s nagyon is specziális irányban haladó világtörténelmi tényezők képtelenek voltak: egyesitette a z előtte kilejlesztett összes műveltségi elemeket a „rómaiság" fogalmában. De nemcsak összegyűjti Róma az ó-világ produktumait, hanem kulturális érzékének százkaru tevékenységével át is alakitja, saját egyediségéhez alkalmazza s ismét szétsugaraztatja provincziális rendszerében. Mint Castelar mondja: „Róma befogadta magába az egész világ szellemét s a világnak kölcsönözte a magáét." Fontos,