Református gimnázium, Miskolc, 1896

4 messze kiható következménye volt ez eljárásnak a provincziákra s általuk magára a római kultúra jövőjére is. Az „Orbis Romanus" alkatelemei a provincziák csakhamar kivetkőznek barbár jellegükből; az anarkhikus rendellenességet mindenütt rend, a romboló hajlamot épitő humanismus váltja fel. Oly élénk, oly általános ott a rómaiság érzete, annyira maradandó a római kultura hatása, hogy midőn az ellentétek küzdelmeiben kimerült Róma már nem volt képes tiszteletet parancsolni kulturájájának: még akkor is büszkén vallják magukat rómaiaknak; életüket, vérüket áldozzák a minden izüket áthatott rómaiságért! I)e mint minden egyforma irányú nevelés előbb-utóbb megbosszulja önmagát, mivel az egyesek sajátos szellemét s a haladás egyik föltételéül szolgáló egyéni különféleséget lenyűgözi: ugy bosszulta meg önmagát Róma egységesítő kultúrpolitikája is. A helyett, hogy az egységet megteremtette volna, hatalmas ellentétet fejtett ki műveltségi elemei között: az ős Keletét és Görögországét. Csak a főbbeket említve: amannak kasztrendszeren alapuló társadalma homlok egyenest ellentétben állt emennek lépten-nyomon tekintély ellen küzdő társadalmával; amannak exklusiv közjoga, emennek általánosító népjogával; amannak theokratiába burkolt despotismusa, emennek radikális szellemével s szabadságot hirdető eszméivel. E két ellentétes elem közül Róma társadalmának testében az ős Keletet képviselik a patriciuszok, Görögországot pedig a plebejusok összes törekvéseikkel. Egy egész századon keresztül tart e belső ellentét harcza, mely végre is az ős kelet szellemének, a monarchia elvének győzedelniével ér véget. De ez a körülmény ismét ujabb bonyodalomnak válik forrásává. A monarchia elvében lenyűgözött görög szellem erős visszahatásban nyilvánul, továbbra is hű marad hellenismusához s külön műveltségi központot teremt Bizántz városában. így a görög eredetiségéhez hű maradt görög-elem kiválásában, Róma és Byzántz eltérő szellemében az „Orbis Romanus" egysége is felbomlik, és éppen akkor, midőn a belső ellentéthez éjszak és dél szelleme egy külsőt is csatol. E külső ellentétet Germánia eleme képviseli, mely történelmi és természetes különféleségeinek nyers erejével kezdi meg a küzdelmet a rómaiak munkája ellen. A valódi ellentétek küzdenek itt is, éjszak és dél szellemének ellentétei: amannak csiszolatlan barbár jelleme, emennek kulturális érzékével; amannak vándorlási ösztöne, emennek polgáriasultságával; amannak anarkhiája, emennek czentralisztikus törekvéseivel; amannak természet-imádása, emennek személyekhez kötött istenségeivel. Csak most, e külső ellentét liarczaiban tűnt ki valójában, hogy mivé lett Róma cselekvő képessége a belső