Református gimnázium, Miskolc, 1895

19 összegből, ami ha nem fedezné az összeget, melybe az uj püspöki lakás és telek kerül: azt közadakozás utján is helyrepótolni kötelességének fogja ismerni. Az építésre kért államsegély ügye igy teljesen tisztázva lévén, az épitő bizottság megalakittatott, Bizony Ákos elnök, Mikuleczky István, Dr. Csáthy Szabó István, Pataky Sándor és Dr. Kovács Gábor tagokból, s a végleges tervek pedig Ádler Károly városi főmérnök által elkészíttettek és végleges jóváhagyás czéljából a minisztériumhoz felterjesztettek, mely azt 1896. febr. 14-én 2846. sz a. leirata mellett néhány lényegtelen módosítással jóvá is hagyta. Az építkezés ügyében eddig tett minden intézkedést ugy az a.-borsodi egyházmegye, mint az egyházkerület 1896. máj. 27-én Miskolczon tartott közgyűlésében helyben hagyván: az épitési feltételek írásba foglalása után az igazgató-tanács javaslatára az egyházi tanács az építkezésre 1896. május 14-én árlejtést hirdetett, mely még ez idő szerint nem járt le, igy eredményét részleteiben nem közölhetjük, föltétele azonban, hogy az épület, melynek épitési összege 132,311 frt 75 krra van előirányozva, f. év szept. 1-étől építendő és 1897. julius 31 én egészen kész állapotban átadandó lesz. Remélhető tehát, hogy az 1896. év, mint Magyarország fennállásának ezredik éve, a mi főgimnáziumunkra nézve is örökre emlékezetes év leend. Valóban a kor szellemében nem lehetne szebben és neme sebben megbecsülni a karddal és vérök hullásával s drága életök árán nekünk hazát szerzett diadalmas ősök emlékét, mintha a tudománynak hatalmas csarnokot állítva, a szellemi harczok fegyverével küzdünk e haza további megtartásáért, dicsőítjük és áldjuk azoknak emlékét, a kik a mostoha idők zordon körülményei közt életöket sem sajnálták áldozatul dobni, ha azt tőlük a jövő, a haza jóléte úgy kívánta. Mély hálával kell megemlékeznünk azon nemes áldozatokról, melyeket főgimn. épületünk megújítására, úgy a magas kormány, mint megyénk és városunk tett, midőn az első 80,000, a megye 15,000, a város 30,000 frtot szavazott meg, hogy az korszerüleg, minden követelménynek megfelelően épülhessen fel. Ev. ref. egyházunk századokon keresztül áldozott iskoláiért, főgimnáziumunk is érezte ez anyai szeretet melegét hosszú időn át, de min den szégyenkezés nélkül vallhatjuk meg, hogye fentebbi hatalmas segély nélkül egyházunk nem lett volna abban a helyzetben talán soha, hogy ily monumentális épületet emelhessen a tudomány csarnokául; annál nagyobb jelentőségű tehát az adományozott összeg reánk nézve, mert mintegy elismerése azon hasznos szolgálatoknak, melyeket ez iskola e város, e megye s ez ország intelligentiájának emelésére századokon keresztül tett.