Református gimnázium, Miskolc, 1892

4 hogy annak idején a család, a társadalom, a haza ügyeinek szorgalmas munkásai, védői legyenek. Ha valamely országnak, úgy kiválólag édes „Magyar hazánkénak szüksége van szorgalmas, jellemes polgárokra, mert a nyelv és nemzeti létérti küzdelemben csekély számunk miatt egyedül a józan tudomány alapján kifejtett igyekezetünk, a kor igényeinek megfelelő műveltségünk, a körülmények okos felhasználása, életbölcsesség menthetnek meg bennünket a népesebb nagyobb nemzetek testébe való beolvadástól. A családi tűzhelyek után a nemzeti individuális jellem képzésére, mely ugyan koszorús költőnk, Kölcsey szerint csak a világ zajában fejlik ki, a középiskolák vannak arra hivatva, hogy az emberi lélek ezen nehezen fejlő, nyiló virágát időről-időre figyelemmel kisérjék, hű kertészként ápolgassák, meddő hajtásait nyesegessék, hogy nyolcz év váltakozó évszakai után még se lépjen az ki a világ zajába vadon, míveletlenül. És midőn kilép, az idegen kertész kíméletlen keze, a világ zivatara ne könnyen árthasson bimbójának, hanem felődjön az oly áldásos, terebélyes fává, melynek árnya alatt találjon menhelyet a jogtalanul üldözött igazság, a rút földies érdektől arczátlanúl vádolt hazaszeretet. A jólszervezett magyar nemzeti középiskola nem tűzhet ki nemesebb czólt maga elé, mint azt, hogy a tanuló lelki világát magyar nemzeti szellemben nevelje saját véralkatához, nemzeti egyediségéhez képest, ós testben, lélekben, erkölcsben művelt tagokat adjon a társadalomnak. A helyett, hogy kasztokra osztaná tanítványait a Németországtól kölcsönzött dualisztikus humán és reál elmélet szerint, mely a középfokú nevelés- ós oktatás-ügy organikus szervezetét megrontotta, tartsa szem előtt inkább azt, hogy a lélek alaptehetségeire nézve mégis csak egy ós idő előtt képzésének egyenes útját ketté választani természetellenes, a mi rendesen megboszúlja magát. A középiskolai nevelésnél sem a tudós iránynak nevezett humanismus, sem a hasznosságra hajló realizmus főczólul nem szolgálhatnak. Nem szolgálhat különös czóiul a tudományos szakpályákra előkészítés sem, mert ha a specziális, tudományos szakpályákat tekintenők, az azokon működő egyének saját szakjaikhoz számos specziális ismereteket követelnének idő előtt s így annyira szét kellene darabolni középiskolánkat, hogy tanítványaink lelkét saját eszményi, nemzeti czólunk érdekében egyöntetűleg, a lélek törvényei szerint nem művelhetnénk. A magyar középiskola feladata: jó erkölcsű, művelt, jellemes, munkaszerető, hazafias ifjak képzése, kik 8-óvi tanfolyam után nyilatkozó hajlamaik szerint egyes szakpályákra is léphetnek. Ezen czólját a középiskolai modern nemzeti irányban érheti el. Ezen modern nemzeti irányban szervezendő középiskola létre-