Református gimnázium, Miskolc, 1892

12 sikerűit, mert evangelikus testvéreink jóval csekélyebb alapjaik mellett a paritás elvére akartak állani. Keresztül vitte azt az iskolai, egyháztanácsi, egyházmegyei s egyházkerületi gyűléseken beadott folyamodványunk, okmányunk alapján, mely vezérelveit neki köszönhette, hogy főgyninasiumunk államsegély mellett tartassék fel. Ezen dolognak, tervnek, melytől tanintézetünk létének b'ztosítását, felvirágzását várta, oly barátja volt, hogy az e tekintetben kitűzött tárgyalásokra kocsin is felhozatta magát, még akkor is, midőn a betegség életerejét már erősen megtámadta, Főóhajtása volt, hogy az állammal kötendő szerződést a segélyre nézve aláírhassa s tanintézetünk létét biztosítva lássa. Ezen óhajtását azonban el nem érhette, mert midőn a szerződési tervezet elkészítésére f. évi január 4-én Beöthy Zsolt miniszteri képviselő Miskolczra érkezett, már nagyon erőtlen volt; de lelki nyugalom vonóit át arczán, midőn tudomására juttattuk január 5-én, hogy helyette a szerződési tervezetet kedves fia Bizony Ákos, .mint helyettes iskola kormányzó írta alá s kivűle még Nagy Ignácz lelkész, Szeremley Lajos iskola tanácsos, Halmy Gyula igazgató, Simon Gábor tanár, mint jegyző, oly kedvező eredménynyel, hogy tanintézetünk az államtól tizenegy ezer forint évi segélyben fog részesülni. Midőn ezen tényt lelki nyugalommal örvendetes tudomásul vette tőlünk, patriarchalis, jóságos arczának tekintetén a beleegyezés és megelégedés jelei nyilvánultak. Mindezen körülmény arról tesz tanűbizonyságot, hogy tanintézetünk javát, boldogulását utolsó szívdobbanásáig óhajotta, szerette. Nem volt oly tanácskozinány, gyűlés, hol jelen ne lett volna tanintézetünk ügyeinek tárgyalásánál. A tanűló ifjúságot kiválóan szerette. Buzdította a szépre, nemesre, a jóra ama szavakkal: „Előre ifjak, ifjaké a jövő!" Sokszor szigorát atyai jósággal enyhítette. Evkönyveink harmincz éven át tárják fel a szemlélő előtt nevét, érdemeit, melyek kitörőlhetlenűl fognak nemzedékről, nemzedékre felmaradni. Hogy pedig jóságos, patriarchalis arczának tekintete'is felmaradjon előttünk, könyvtárunk részére megszerezzük nagyobb szabásű arczkópót is, hogy nyugodjék meg azon a jelen és késő nemzedék s nemes példáját követve tanűljon önzetlenül tenni, munkálkodni iskolánkért, annak hű fentartásáórt ós a társadalom közérdekeiért. Legyen áldva tőlünk felejthetetlen néhai b. e, bölcs kormányzónk! Nyugodjanak békén áldott porai. Viraszszon felette tanintézetünk hálás emlékezete!