Református gimnázium, Miskolc, 1892

11 Mind oly tisztségek, melyeknek ha valaki megfelel, nem csak férfi, de hajlott éveiben is, midőn a tisztességes munka megfehéríti hajfürteit: elhunytán méltán kelhet szárnyra a fájó részvét, a szívet mólyen sebző mélabús fájdalom. Méltán támadhat fel bennünk egyházi, iskolai elöljáróság, tanári kar, tanuló ifjúság a veszteség mély fájdalma, kik úgy a férfi kor erőteljes éveiben, mint aggastyán korában, őt, mint főgymnasiomunk kormányzóját ismertük, kinek második otthona tanintézetünk volt s úgy tanácskozásainkban, mint a vizsgákon bölcsességének, jóakaratának jeleivel oly sokszor találkozánk. Tanintézetünk szivének úgy szólván választottja volt. Anyagi, szellemi ügyeinek harminczév lefolyása alatt őszintébb, igazabb, nyíltabb, erősebb, bátrabb pártfogója nem is volt. Midőn egyházunk keblében egy pár értelmetlen elem, földi kincseiben elbizakodva, egyházunk híveinek szeretetét főgymnasiomunk irányában gyengíteni s tönkre tenni vállalkozott, gyarló emberi gyengeségből származott neheztelése miatt s tanintézetünk ősi alapítványait, melyeket a százados gyakorlat is szentesített, más czélokra akarta fordíttatni: fájó szívvel, de lelki bátorsággal keit ki a hűtlen utódok ellen s kivitte azt, bogy néhai b. e. Dálnoky Nagy Barnabás gondnoksága alatt az egyházi és főgymnasiumi alapok külön választattak és azóta külön kezeltetnek. Ezen okos eljárással végét ve tó azon kellemetlen hareznak, mely az egyház híveit két táborrá osztotta a gymnasiumra neheztelő egy pár egyén roszakarata, józan alap nélkül sértve érzett ambicziója miatt. Nincs könyebb a szenvedélyes, ellenséges hullámok felkeltésénél, de nincs is nehezebb azok lecsendesítósénél. Az ellenséges hullámok lecsendesítése, a kölcsönös aggodalmak lecsillapítása, az ellentétek megszüntetése néhai 1). e. Bizony Tamás erélyónek, munkásságának tulajdonítható. Védelme szigorúan kiterjedt az alapítványok, kegyadományok, ősi masgyék megőrzésére, melyeknek hitbizományként kell utódról-utódra szállniok, ha azt akarjuk, hogy tanintézetünk hitele a közvélemény előtt felmaradjon. Mély bánattal érintette szívét minden oly igyekezet, tervezet, mely egyházunk egyes fórfiai részéről főgymnasiomi alapunkat, vagy annak egyes részeit is más czólra vonni törekedett. Lelkesen kikelt hírlap utján azok ellen, kik iskolánk jó hírnevét, tanárainak becsületes munkásságát személyes gyűlöletből, boszúból, rosz akaratból nyílt téren megtámadni szégyenletesnek nem tartották. — Ellenben kiválólag örült annak, ha tanintézetünk anyagi, vagy szellemi tekintetben gyarapodott. A tanintézeti téren felmerült modern követelményeknek kisegítő eszközeit egyházunk kebelében fel nem találhatván, puritán elve, független gondolkozása mellett is elhatározta magát tanintézetünk előhaladása, emelkedése érdekében állami segélyt kérni, vagy még abban az időben fennállott ágostai algymnasiummal kiegyezés útján egyesülni. Az utóbbi nem