Református gimnázium, Miskolc, 1892

10 ságában, Arany János, Tomori Anasztáz, Varga János, Szilágyi Sándor, Losonczy László sat. körében, kedves órákat élvezett, melyekre édesen emlékezett vissza. Ezután Aranyos-Maróthra az úrbéri törvényszékhez neveztetett ki. Ezen állását elfoglalta ugyan, de ügyvédnek, hazájába, Miskolozra leendő kineveztetése végett folyamodványát azonnal beadta. Ügye kedvezőleg elintéztetvén, Miskolozra költözött ós 1872-ig ügyvédkedett. Ugyanazon évben a miskolczi kir. törvényszékhez első helyen bírónak neveztetett ki. Hivatalát 1876. jun. 15-ig folytatta, majd a nyitrai törvényszékhez történt áthelyeztetése folytán bírói állásáról lemondott, békés családja körébe vonúlt ós 1893. jan. 19-én éjjel a folytonos munka, tevékenység küzdelmeiben kifáradva, családja és a társadalom közbánatára halálos álomra szenderült. íme az néhai b. e, kormányzónknak élettörténete rövid vázlatban. Ha életörténetének mozzanatait, személyes ismerete mellett oknyomozólag vizsgáljuk, arról győződünk meg, hogy gondolkozásában, tetteiben a külbenyomásoktól teljesen ment ónáiló egyéni önérzet vezette. Puritán, egyszerű életmód mellett inkább ragaszkodott a magán, független álláshoz, mint a kitüntetéssel, de sokszor erkölcsi kényszerrel járó hivatalhoz. Ezen jelleméből kifolyólag, mint a régi, független gárdának tagja, ki önmagát bábként hányatni se magán-, se hivatalos köröknek, se egyes egyéneknek nem engedé, számos bizalmi, társadalmi munkakört szerzett magának, melyben a méltányosság, igazság elvei vezérelték. A társadalmi s hivatalos élet külörnböző munkaköre rugékony erejét, éles belátó, ítélő képességét mindig örömmel foglalkoztatta annyira, hogy Miskolcz ós Borsod vármegye közéletében harmincz óv lefolyása alatt nem találhatunk oly jelentékeny helyet, mozgalmat, hol neve a bizalmi állások s az ezekből folyó nemes kötelességek teljesítésétől ne ragyogna. - Tanács-adás jogszolgáltatás tekintetében az egyszerűség embei'e volt; mert mint bölcs jól tudta azt, hogy az igazság jelmeze egyszerű. Éppen ezen jellemvonása szülte igen sokszor azt, hogy a városi, megyei, egyházi, iskolai gyűléseken tiszta, világos, egyszerű érvelése mellett, a már-már hullámoktól hányatott, zaklatott ügyet, igazságot biztos révpartra vezette. Bírói ügyességéből folyó bölcs ítéletével hány és hány embert mentett meg? Hazafiúi szeretetével hány szívet gyújtott lángra? Önzetlen jóakaratának nyilvánításával hány embert, ifjút nyugtatott meg? Kiapadhatatlan munkakedvének gyakorlásával hány és hány tétlen embert, ifjút serkentett áldásos munkára? És mindezen sokoldalú munkát, mondhatni, érdek nélkül hajtotta végre oly hosszú időközön, harmincz éven át. Mint Miskolcz város képviselője jogügyi és pénzügyi szakosztályának elnöke; Borsod vármegye bizottságának tagja; a borsodmegyei gazdasági egylet alelnöke; az adófelszólamlási bizottságának e nemes bizalmi állásnak elnöke.