Református gimnázium, Miskolc, 1887

I. Igazgatói évi jelentés a főgimnázium 1887—88. évi történetéről. Mélyen tisztelt iskolai elöljáróság, tisztelt közönség! Üdvös intézmény a közművelődési intézeteknél, ha azon közönség, mely áldozatfilléreit nem sajnálja a szent ügy oltárára tenni, időről-időre tudomást szerezhet az általa szeretettel ápolt, magasztos czélú intézetek dolgairól; mert mig egyrészről jól eső nyugalommal, benső megelégedéssel tölti el keblét azoknak virágzása, emelkedése, másrészről a közös érdeklődés felköltése és ápolása az áldozatkészség forrásainak megnyitására is lényeges befolyással van. Ezen elv indította ev. ref. egyházunkat már eleitől fogva arra, hogy közművelődési intézeteinek történetét, állását, érdeklődő híveinek időnkint tudomására juttatja; ezen századosnak nevezhető régi szokásnak hódolva állok én is itten, hogy szeretett főgimnáziumunk legköze lebb lefolyt tanévéről megtegyem rövid és kötelességszerű előterjesztésemet. Feladatom nem nehéz. Ha azt mondanám általánosságban, hogy intézetünk virágzott s az iskolai elöljáróság épen ugy, mint a tanári kar magasztos feladatának tudatában becsülettel törekedett kötelességeit híven teljesíteni, ugy e pár s/.óban teljesen el lehetne mondani iskolánk történetét, ha a körülményesebb előadást oly események nem kívánnák, melyek tanintézetünkre nézve mégis csak nagyobb hatásúak voltak s melyeknek egyike — fájdalom! — még most is keserű emléket ujit meg szivünkben. Erről kell elsőben is megemlékeznem s teszem ezt az igaz baráti sziv mély fájdalmával. l*