Református gimnázium, Miskolc, 1885

4 közbiztonságot czélzó polgári társadalom felvirúlását, jóllétét és emelkedését honpolgárt erényeivel előmozdítani, gyarapítani és veszély idején megvédeni, ha a régi harczedzett s kipróbált bajnokok az évek súlya alatt roskadozva s a szent ügy szolgálatának küzdelmeitől kifárasztva, elidegenithetlen örökség gyanánt fiatalabb vállakra fogják átruházni azon ügyek vezetését, melyeknek hű megőrzése, szorgos fejlesztése és utógondolat nélküli ápolása egy szebb jövőnek záloga s az értelmi haladásnak talpköve. Ha az éber őrködés szakértelemmel párosul, ha az erély józan belátás által mérsékeltetik, ha a szigor a szelídséggel karöltve jár, hatását el nem tévesztheti mind a tanári kar buzgalmának fokoztatásánál, mind a tanuló ifjúság tudomány és erkölcsben való előhaladásánál; mert a mély belátással kijelölt irány siker nélkül nem maradhat s a buzditó példaadás a tudomány és erkölcs mezején szép reményekre jogosító gyümölcsöket mindenkor megtermi. Ha azonban a végeredmény a kifejtett munka- és szorgalommal összemérve a várakozást teljesen ki nem elégíti, s munkájokat a joggal reménylhető siker nem koronázza, ezen kórtünetek jelenségeinek nem az iskola a tápláló dajkája, hanem a megmételyezett társadalom buján hajtó burányai Az évangéliomi magvető is tiszta búzát vetett s midőn a búza megnőtt, megütődve látta: hogy a tiszta mag közé ellenséges kezek bóditó konkoly magvait hintették. Azon összhangzat, mely a külső természet és az ember belvilága közt létezik, hasonló kinövéseket szül a leggondosabb nevelés mellett is; meglepő és megmagyarázhatlan tünetekkel találkozunk úgy a kültermészetben, mint az ember beléletében, bár ritkán sikerűi a titok fátyolát fellebbentem', mert tudásunk köre határolt s a túlfeszített búvárlat az emberi erőt zsibbasztja, a munkakedv ruganyosságát megbénítja és kimerülést szül. A haladó kor a mesterkélt és valódi szükség új meg új igényekkel lépnek fel s a gyarló emberiség leszorítva a fontolva haladás teréről, rohamos léptekkel