Református gimnázium, Miskolc, 1883

I. M. Tullius Ciceró „de officiis"-e irodalomtörténelmi szempontból. Ha valamely írónak a müvét méltatni akarjuk, mindenek előtt alaposan ismernünk kell azon kort, melyben az iró élt és működött; ismernünk kell továbbá azon irányelveket, melyek az irónak korát áthatották és mozgatták, mivel csakis ezeknek beható ismerete és kutatása után mondhatunk Ítéletet a felett, vájjon az iró kora tudományos színvonalán állott-e, vagy mögötte maradott, vagy pedig épen megelőzte korát ? . . . A római birodalom keletkezésétől (752. Kr. e.) megdőltéig felette nagy megrázkódtatásoknak volt kitéve. Azonban ha a birodalom belbékéjét veszélyeztető viszályok és egyenetlenségek hosszú során végig tekintünk, azonnal be fogjuk látni, hogy eme viharok a legnagyobb mértékben a köztársaság utolsó évében dii höngtek, mig a királyság és császárság korszaka megkímélve maradt azoktól. Fordultak ugyan elő mindenik korszakban viszályok és zavargások; de ezek korántsem tartottak oly hosszasan és végződtek oly szomorú eredménynyel egyik korban sem, mint a köztársaságiban, Ha tehát azon kor, melyben az iró él és működik, nyugodt és zavartalan, ennek jótékony hatása van az egyénekre, következőleg a kor íróira is, mely meg is látszik műveiknek minden során; míg ha a kedélyeket folyton nyugtalanító események váltakoznak, — az izgatottság leverő érzete akaratlanul is megjelenik a szellemi termékekben. Mindnyájan tudjuk, hogy az a kor, melyben Ciceró általunk irodalom történelmi szempontból ismertetendő művét irta, a legmozgalmasabbak egyike volt; mielőtt 1*