Református gimnázium, Miskolc, 1883

VII. tehát magára a műnek ismertetésére áttérnék, lássuk röviden azokat a körülményeket, melyek ez idő tájban uralták a tért. Miután kitűnt, hogy Brutus és Cassius Caesart meggyilkolták ugyan, de sem uralmukat megszilárdítani, sem a köztársaságot uj alapra fektetni nem voltak képesek, Ciceró 710. martius végén elhagyta Rómát, féltvén életét s egyúttal tartva Antonius bosszuállásától. Jószágaira vonul, melyeknek legnagyobb része Olaszország nyugoti részén feküdt és felváltva majd egyiken, majd másikon tölté a nyarat. Önkénytelen szabadságának ideje alatt, midőn mély fájdalommal volt eltelve az iránt, hogy azon reményei is menthetetlenül meghiúsulnak, melyeket benne Caesar meggyilkolása támasztott, s midőn egyúttal gonddal és leverő aggodalommal eltelve a Romában levő viszonyok iránt búsan tekintett a jövőbe, a lehetetlenné tett nyilvános működés helyett újból a philosophiában keresett vigasztalást és kárpótlást. Az e téren kifejtett munkássága máig bámulatra ragadhat bárkit is. O volt ugyanis az, ki a görögök által elért, illetve felmutatott összes philosophiai munkálatokat és kutatásokat a legnagyobb gonddal és belátással használta föl halhatatlan műveiben; ő volt az, ki nem elégedett meg azzal, hogy a görög philosophiai elméleteket római talajra átülteté, hanem a tudományok ez elvont ágának a reális érzékkel biró rómaiak körében is nem csekély számú hivatott munkást szerzett. Különben kora ifjúságától kezdve egész férfi koráig behatóan foglalkozott a bölcsészettel, részint olvasmányok utján, melyeket bőven talált az e nemben gazdag görög irodalom mezején, részint pedig magukkal a görög bölcsészekkel folytatott levelezéseivel. Hogy más egyebet ne emiitsünk, Diodotus — a stoicus bölcsész is az ő házában lakott. Sőt Caesarnak egyeduralomra törekvése s az ezt követő polgári zavargások közepette is a bölcsészetben talál egy polgártársainak hasznot nyújtó, önmagának pedig szórakozást és tiszteletet szerző foglalkozást. A Ciceróban tapasztalt e nemű hajlam igen különösnek és ujdonszerünek tűnhetett fel kortársai előtt,