Református gimnázium, Miskolc, 1883

VII. szab, az abban áll, hogy az ember magát azért a nyilvános szereplésektől visszatartani ne engedje, hogy azon jogosságot, melyet az állam kormányzója részrehajlatlansága és önzetlensége által tanúsít, a legmelegebben ajánlja, hogy azokat a jogtalanságokat határozottan elitéli, a melyek a hadsereg, vagy az államkormányzás élén állók által követtetnek el. Azért beszél oly bőven azon eszközökről, a melyek által bárki is a nép kegyét magának megszerezheti; az ékesszólásról — mint a hivatalba juthatás egyetlen biztos eszközéről, a hadi jogok és kötelességekről: azért mindent, mi az embernek hasznos, a nép szeretete és tisztelete fogalmai alatt foglal össze; végre azért vannak minden példái a politikai történet és egyes kiemelkedő államférfiak életéből merítve. A mi különben a Ciceró által fölhasznált s művének alaposabbá tételére czélzó példák számát illeti, kétségtelen, hogy azokból sokkal többet idéz, mint a mennyi ezen czéljának elérésére szükséges volna. A kötelességek különféle nemeinek fejtegetésében is ezen oly szembetűnő egyenetlenséget szintén ugyan azon ok hozza létre. Ugyanis a kötelesség azon fajai, melyek által az ember övéinek úgy külső, mint belső helyzetét jobbá teheti, csak röviden vannak érintve. A családi életet általában csak annyiban veszi vizsgálat alá, a mennyiben azt a polgári, — illetve társadalmi élet alapelemének elismeri. A valláshoz fűződő érzelmek, kötelességek művében teljesen mellőzvék, s csupán az állami egyesületek viszonyait veszi tüzetesebb fejtegetés alá s azok közül egy néhány kimerítő gonddal és éles elmével, fejtegettetik — természetszerűen főleg azok, a melyek a pol. életre tartoznak. Cicerónak röviden ismertetett műve igazán méltó arra, hogy azzal bárki is behatóan foglalkozzék. Az abban fejtegetett elvek örök becsűek. A nézetei fejtegetésében használt rendszer — eltekintve az itt-ott előforduló példák nagy számától — kifogástalan. Általán véve azonban ezen munkában egy oly művel van dolgunk, mely megérdemli s méltán felkölti bámulatunkat s szerzője iránt örök hálára kötelezi le az emberiséget. G. Miháltz Ödön.