Református gimnázium, Miskolc, 1883

VII. zések közönséges elmélete (az egész 3-ik könyvben) vagy nincsenek elég világosan előadva, vagy nincsenek eléggé meggyőzőleg fejtegetve Épen ezen helyzet, melyben Ciceró volt, és melybi zonyos mértékben a körülményekben leli magyarázatát, a melyekben Görögország legrégibb bölcsészei voltak, moráljának még egy más sajátságot is kölcsönöz. Azon egyének, kik ezeket szemük előtt tartották, csaknem mindig a magasabb osztályhoz tartozó emberek voltak, a kik épen ennélfogva tényleges részt vehettek az állam kormányzásában. A szabályok, melyeket fölállít, az említettek különös nézeteihez és csupán azok modorához alkalmazkodtak, kik a nyilvános ügyek élén állottak. Ha Ciceró morálja ezen magasságról leszáll, az csak az emberek azon osztályáig történik, kik a tudományok tanítása és kutatásával foglalkoznak. A társadalom más munkás elemeit, kik azok szükségleteit teremtik vagy létrehozzák — ezen oly kiterjedt, oly nélkülözhetlen és becses részét az embereknek, felöleli ugyan művében s az azok eszmekörének megfelelő közönségesebb fejtegetések, melyek az emberi természet egyenlő voltánál fogva minden állással közösek, szintén szoros kutatóra találtak ugyan benne, de ezen sza bályoknak saját körülményére és viszonyaira való alkalmazását a legnagyobb részt elmulasztja. Ellenben sok oly szabályt ad, melyeknek semmi hasznát nem vehetni, — sok oly tételt állit fel, melyeknek helyességét gyakorlatból maga sem ismerhette. Különös, hogy a hol a régi szabad államok alkotmánya a politikai büszkeséget megtörte, minthogy a nagyok szerencséjét és emelkedését a köznép szeszélye és kegyétől tette függővé: a régi kor előítéleteivel ellentétben a pol. büszkeséget bizonyos mértékben táplálták s a fölvilágosultság előjogát csupán azon embereknek adták meg, a kik arra voltak hivatva, hogy születésüknél fogva szerencsés életkörülményeik következtében a többiek felett uralkodjanak. Innen van, hogy Ciceró erkölcsi elvei oly gyakran politikai irányzatokba csapnak át, s hogy ha a tudománynak bizonyos határt