Református gimnázium, Miskolc, 1883

19 ben állott a világgal, -— illetve nemzete magasabb ren deivel. Élete a köztársaság hatalmának és a legbonyolultabb államszervezetnek idejébe esik. Ez volt a legnagyobb zavargásoknak és az ezekben tündöklő nemes jellemeknek időszaka: azokban - mint de off. műve több helyeiből is világosan kitűnik — körülményei és helyzete folytán jelentékeny részt vett, — ezeket pedig személyes érintkezésből alaposan ismerte. Már irataiból is látható, hogy mennyi emberrel állott ő hol ellenséges, hol pedig bizalmas viszonyban, — mennyi eseményt, válságot, mozgalmat figyelt meg életében. Szellemének ezen sajátságát, a körülmények jelentékeny befolyását megtaláljuk mindenütt a kötelességekről írt művében is. Ott, hol nem egyszerűen az ember erkölcsi természetéről van szó, hár em annak a társalgási életben előforduló kötelességei fejtegettetnek, világosan láthatjuk, hogy mesterének — Panaetiusnak — philosophiáját teljesen felfogta, egész világosan kifejezte, sőt itt-ott saját kibővítésével gazdagította. A pusztán elméleti kérdésekben, az elvont fogalmak fejtegetésében azonban, hol bizonyos erkölcsi tulajdonságok egyszerű alkatrészeit nyomozni, vagy pedig bizonyos nehézségeket eloszlatnia kellett volna: ott — mint elődei — nem tüntet fel teljes világosságot és a hol saját eszméjére utalva dolgozik, gondolatai nem mélyek, megfigyelései felületesek maradnak. Ha a jótékonyság természetéről, a jó erkölcsök állandósága és szabályairól, ha a társalgásról és érintkezésről, ha azon eszközökről beszél, melyek által az ember maga iránt vonzalmat ébreszthet s magának tiszteletet szerezhet: akkor eszméi világosság és határozottságuk által hatnak vagyis érdekelnek bennünket azon meglepő igazság és újdonságszerűség következtében, melyeket az ember az egyesekben fölfedezni vél. De a teljes és nem teljes e; ény (I. 3.), — a kettős ,decorum' (I. 27. qualis autem differentia . . .) — a rend forgalma (I. 40. deinceps de ordine . . . dicenda sunt), — azon álitás, hogy a társalgási erény a legelső, a bölcsészet fogalmaiból levezetve (I. 43 : princepsque omnium id esse maximum), főleg az összeütkö2*