Református gimnázium, Miskolc, 1882

4 vívtak ki számára, s több irodalmi jelesünk, mint Kazinczy Gábor, Tompa Mihály. Lévay József barátságával dicsekedhetett. A közbecsülés kisérte hosszú pályáján mindig; ennek kifolyása volt, hogy számos ünnepélyes alkalommal szólittatott fel közreműködésre, mely bizalomnak kitűnően megfelelt. Birta tanítványai föltétlen szeretetét is, mert tudott a sokszor rideg studiumokba életet önteni, tanítványaiban lelkesedést gerjeszteni. Méltó és szép bizonysága a tanítványok hű ragaszkodásának az, hogy 25 éves, továbbá 30 éves tanári jubileuma az egész intézetre valódi ünnep volt, s tanítványai ezüst serleggel tisztelték meg, fáklyás zenével s más meglepetésekkel pedig csaknem minden évben kimutatták iránta való mély tiszteletöket. E hű ' ragaszkodás még halála után is meghatóan nyilvánult abban, hogy a m. kir. tudományegyetemen alakult „Borsodi kör," melynek tagjai nagyrészt tanítványai voltak a b. e. elhunytnak, alig vette halála szomorú hírét, azonnal elhatározta, hogy mindaddig, mig a kör állani fog, az ő emlékére „Solymossi dij

u czimen egy magyar aranyat fog évenként a miskolczi ref. főgymn. Kazinczy önképző körének — melynek számos éven keresztül érdemes elnöke volt — egy a Borsodi-kör tagjai által kitűzendő pályakérdés dijául kitűzni, s a jelen évre eső aranyat azonnal mégis küldötte. 188-2. octóber 2-án kisértük őt az örök nyugalom csendes hazájába. Felette Halmy Gyula tanártársunk mondott az elhunyt érdemeihez méltó szép beszédet. Temetésén városunk, megyénk nagy számú közönsége, nagyrészt egykori tanítványai, a helybeli tanférfiak, s a tanulók seregei megjelentek. Utolsó utja hasonlított azon diadalmenethez, melylyel a csatát nyert, de hősiesen elhullott bajnokot kisérik társai örök nyugvó helyére; mert igazán hasonló is volt azon hőshöz, aki bár érzi, hogy hosszú küzdelmében halálos sebet kapott, de őrhelyét mégis utolsó csepp vére elhullásáig híven megállja Emlékezete azért, bár fájdalmas, de magasztos is. A tört hajónak roncsát eltakarta ugyan az enyészet csendes tengere, de áldott emlékét feltartják közöttünk 1 I (