Református gimnázium, Miskolc, 1881

14 A tanari díj növelési alap részére a miskolci takarékpénztár ez évben is 200 frtot volt szíves adni. Ezen már két évtized óta folytonosan gyakorolt jótékoysága iáltal skolánk elsőrendű pártfogói közé emelkedett. (A többi adakozások az illető címek alatt vannak elsorolva.) Alidon a folyó iskolai évben tanintézetünk részére nyújtott kegyes adományokról van szó, fel kell említenem még a tanuló ifjúság néhány tagjának azon buzgalmát és áldozatra készségét, melyet azok O Felsége látogatása alkalmával tanúsítottak. Napokig fáradoztak ők, hogy a saját költségükön vásárolt zöld gallyakkal iskolánk épületét kívűl-belől feldíszítsék, a díszítésnél a tanári karnak segélyére legyenek s az e célra megkívántató költség egy részét önkéntes adakozásukból fedezték. Ugyanakkor Skutecki József mérnök úr fenyőkoszorúkat és lobogókat, — Lang Sámuel úr pedig egy díszes szőnyeget volt szíves a fogadás alkalmára átengedni. Fogadják a szíves adakozók hálás elismerésünket és köszönetünket. Azon adomány, melyet a nevelés oltárára teszünk le, nem lehet oly csekély, hogy eredménye jótékony ne legyen. Cseppekből áll a tenger, fillérekből a forint, és az egyesek támogatása egyesülve reményt, a remény erőt kölcsönöz. Protestáns tanintézeteinknek jövőjét épen az biztosítja, hogy a gazdag forintjait, a szegény filléreit s a magáét mind a kettő örömest és készen adja, hogy a nevelés szent ügyének erejéhez és tehetségéhez mérve előmozdítója legyen. Ebben áll a mi erőnk, és míg a mostanihoz hasonló éveket rekesztünk be, melyben csak a készpénz-adományok összege a 7000 frtot jóval haladja, addig tanintézetünk jövője fölött kétségbeesnünk nem lehet, s az elé, a mit a jövő hoz, bizalommal mehetünk. Igaz, hogy sok még a mi szükségünk, de pártfogóink is sokan vannak s azokba vetett bizalmunk is erős. Mielőtt e helyet elhagynám, egy szent és kedves kötelességet kell még teljesítenem; köszönetet kell mondanom azon férfiaknak, kik egyházunk és iskolánk