Református gimnázium, Miskolc, 1881

15 élén állván, protestáns férfiakhoz méltólag, nem kíméltek sem időt sem fáradságot, hogy iskolánk ügyét vezessék. Azt hiszem, hogy nemcsak tiszttársaim, hanem azok is csatlakoznak hozzám, kik iskolánk javát szívből és igazán óhajtják; midőn az isteni gondviselést kérem, hogy őket tanintézetünk emelésére tartsa meg sokáig munkát és fáradságot bíró erejökben. — Köszönettel tartozom tanártársaimnak is, kik ez évi igazgatói teendőimben szíves támogatásukkal és bölcs tanácsaikkal gyámolítottak s ezáltal a hivatalommal járó terheket elbírhatókká tették. Nekik s az elöljáróság részéről tapasztalt jóakaratnak róvható fel, ha emberi gyarlóságunkkal járó erőtlenségem dacára iskolánk ügyei ezen évben is kellően végeztettek; hivatalomat jóakarattal es buzgalommal igyekeztem betölteni; de ezek a jók támogatása és jó Istenünk segedelme nélkül elaludtak volna, mint azon láng, melytől a tápláló anyag elvonatik. A jövő Isten kezében van; de, ha a nevelés szent ügyéhez méltó szellem napjainkban továbbra is élő és munkás lesz, — ha a mostani erőkhöz ujabbak csatlakoznak s az emberiség művelődésének előbbvitelében kötelességüket többen-többen igyekeznek teljesíteni, akkor tanintézetünk háromszázados múltjához híven továbbra is betöltheti küldetését. Engedje az Isten, hogy így legyen! Porcs János, igazgató-tanár.