Katolikus gimnázium, Miskolc, 1940

3 Dr. Pólay Vilmos Az idei tanévben a reáliskoláknak már csak utolsó osztálya, a VIII. osztály működött, s vele a középiskolának ez a válfaja eltűnt a magyar iskolarendszerből. így befejezte működését az 1939. év júniusában Kassára áttelepített volt miskolci m. kir. állami Hunfalvy János-gimnáziiumnak intézetünk igazgatóságához beosztott reáliskolai tagozata is, s ugyanekkor nyugalomba vonul ennek kiváló pedagógusa s nagyhírű tudós tanára: Dr. Pólay Vilmos is. Távozása érzékeny vesztesége közoktatásunknak, miért személyében a nevelő tanítás küzdőteréről jónevű tagja megy el iama nagy és dicső tanári nemzedéknek, amely a magyar középiskola, a magyar gimnázium európai hírnevét megszerezte. 1881-ben született a németnyelvű, de magyarszívű Cipszerföld Mateóc községében. Innen hozta magával ennek a földnek nagyszerű örökségét: a magyar haza izzó szeretetét, a kultúra után való kielégíthetetlen éhséget és a törhetetlen szorgalmat, amely kiváló erények végigkísérik egész életén. Középiskolai tanulmányait alsó fokon a késmárki líceumban, a felső négy osztályt az eperjesi kollégiumban végezte. A szabadságharcok eme klasszikus földjének történelmi levegője s ezen iskolák hagyományos, nemesen kuruc szelleme természetszerűleg kifejleszti a fogékony ifjúi lélekben a mult, a sokszor véresen szomorú, de mindig dicső mult tiszteletét s a függetlenségi törekvések lelkes ápolását. Már itanulótársai észreveszik a csendes, szorgalmas ifjúban az értékes embert, s a kollégium ifjúsága önképzőkörének, amelyet akkor Magyar Társaságnak nevezlek, elnökévé választja meg, aminél nagyobb kitüntetés diákot nem érhet. Mi lehetett volna más abból a fiatalemberből, akinek lelkében lebírhatatlan tudományszomj, eleven hagyománytisztelet, a magasabbra vivő szenvedelem: az erosz munkás és munkáltaltó ereje buzgott, az ősök, a hősök iránti lángoló lelkesedés lobogott, s mindezek hirdetésére