Katolikus gimnázium, Miskolc, 1940

16 vásárhelyre, Kolozsvárra, Székelyudvarhelyre és Csíkszeredára. Szeptember 13-án éjjel minden visszatért magyar boldogan hajtotta fejét álomra, magyar testvér, magyar honvéd őrködött; immár nyugodt álmai felett. Szeptember 15-e Erdély örömünnepe: a hongyarapító Horthy Miklós kormányzó bevonul ünnepélyesen Kolozsvárra. Amit bevonulása ott mondott: kárpótlás volt a múltért, ígéret a jövőre, — atyai cirógatás a szenvedőknek, a meggyöftörteknek, jóakaró intés az itthoniaknak és kemény figyelmeztetés az álnok, állandóan acsarkodó, sakálként leselkedő szomszédoknak. A Főméltóságú úr magyar lelkét a Főméltóságú Asszony magyar szíve egészítette ki, aki megindította az „Erdélyért!" mozgalmait. Anyai szavára az egész ország egy emberként nyujltotta át magáénak egy részét a sokat nélkülözött erdélyieknek. Ismét egymásra talált a magyar. A Hongyarapító azután Erdély népét látogatta sorra. A látogatás (boldogságát az új határokon át özönlő magyar mesekülők sírása, kifosztolttsága keserítette meg. Románia tehetetlen dühében a szó szoros értelmében kifosztotta, levetkőztette a határai között hagyott testvéreinket és hajtotta át őket a határon, mialatt a Főméltóságú úr és hitvese barátságosan beszélgetett, védelmet ígért és adott az ittmaradt románoknak. Az M-en legyen kegyelmes hozzánk ezért a nagylelkűségért ! Aránylagosan nyugalomban telt el a magyar tál. Keserű magyar tavaszra ébredt a természet, a folyók, még a nyugodt, megbízható Duma is kilépett medréből és víz alá kerül a magyar róna nagy része. Álmatlan éjtszakára nyugodott; le nálunk a nap: a hazafiak egyrésze aggódva várta a mindent elsöprő, kis vagyonát elpuszltító hullámokat, a másik része várta a rádió híreit: mi van szeretteivel? Gyászos magyar tavasz volt! Ám Istten niem feledkezett meg a megpróbáltatás alatt egymás kezét megfogó magyarságról: ismét szeretetébe fogadta. 1941 március 26-án Jugoszlávia csatlakozott Bécsben a Háromhatalmi Egyezményhez. Míg a hivatalos Jugoszlávia Bécsben járt, az otthonmaradottaknak Isten elvette az eszét. Nehéz más kifejezéslt találni azokra az eseményekre, melyek Belgrádban március 26 és április 6 között történtek. U. n. politikai puccsolt hajtottak végre, letartóztattak a minisztereket és elűzték Pál kormányzóherceget és a trónra kényszerítették a bábnak szánt II. Pétert; az aláírt szerződést pedig nem állták, sőt esztelenségükben Németországdt fenyegették. Szerencsétlen megszédítettek! Csak sajnálni tudtuk őket, — hiszen szomszédaink, és