Katolikus gimnázium, Miskolc, 1940

14 mel vállalták a gör. kat. tanulók templomii felügyeletét is és vettek részt a testvér-szertartás szentmiséin, ezért őket külön köszönet illeti. Más vallásű tanulóink — az intézet igazgatójának ellenőrzése alatt —• az intézeten kívül részesültek hitoktatásban. Ezektől is szigorúan megköveteltük, hogy vallási kötelességeiknek pontosan eleget te. gyenek. Egyébként katolikus és nemkatolikus tanulók egyforma kedves növendékei voltak az intézetnek s megtanulták egymást kölcsönösen becsülni. Vallási viszálynak vagy békétlenségnek legcsekélyebb nyoma sem volt a tanulók életében. Hazafias nevelés. Hazafias örömmel és az isteni Gondviselés igazságosságába vetett rendíthetetlen hittel jegyzi fel a krónikás az 1940. és 1941-es évet is. A Szent István esztendejében történt országgyarapítás és a Cseh-szlovák köztársaság fölbomlása meglazította azokat a kapzsiságból és ész nélkül összetákolt építményeket is, melyeket nemzettestünk élő, elrablott darabjaiból hamarkodtak össze román és szerb szomszédaink. Elég volt egy kis falrázás a szomszédos Oroszországban, vagy egy pillanatnyi hatalmi őrület az ú. n. Jugoszláviában, hogy a meglazult épületek összeomoljanak, és az összeharácsolt idegen darabok maguktól visszailleszkedjenek, vagy honvédvérrel visszaragasztassanak a Magyar Szent Koronához. „Ha Isten velem, ki ellenem!?" — hagyta népére a Szent király, és ezer esztendő viszontagságain át ez az élő valósággá, hitté vált mondás mentette meg, tartotta fenn és erősítette a nemzetet. A honfoglaló ősöknek vérrel szerzett minden röge olyan erős kapoccsal tartozik össze, és az egyes részek összetartozási hite olyan mély gyökeret vert a Kárpátok övezte hazai földbe, hogy hiába tépi szét idegen hatalom, a kapcsolat még erősiebb, és bensőségesebb lesz, a gyökerek pedig az idegen felület alatt még erősebb magyar nemzeti nedűt visznek az elszakított részeken lakók ereibe, szívébe. És működik a kapocs, éltet a nedű. Minden mesterkedés és erőszak ellenére: „Ahogy lehet!" A földben, az ősök vérével megöntözött talajban nincs hiba, — az megőrizte tisztán nemzeti szellemét és erejét: csak a földön élők ne veszítsék el a nagy keveredés és sok mákony között a hős ősök, hagyományok, jogok és kötelességek 'tiszteletét, gyakorlását. Míg az itt élők meghallják és teljesítik: mit zúgnak ia magyar hegyek tölgyei, mit beszéfnek a Tisza habjai, mit suttognak a magyar rónák szellői, — míg a sok magyar szív összedobban, vészben magyar dac felHángol: a poklok kapui sem vesznek erőt rajtunk. Csak erre vigyázzunk, magyarok! Csak ezt ápolgassuk mi tanítók, tanárok, a nemzet mellőzött napszámosai!