Katolikus gimnázium, Miskolc, 1940
13 Az Actio Catholioa miskolci szervezetei által rendezett előadásokban tanári karunk tartalmas előadásokkal, ifjaink szavalatokkal, zeneés énekszámokkal gyakran vettek részt és érdemelték ki Miskolc város katolikus közönségének őszinte elismerését. Dícsérőleg s ifjaink vallási érdeklődésére vonatkoztatva a jövendő biztató zálogaként kell fölemlítenünk, hogy ifjaiink, főleg feilsőbb osztályosaink közül sokan olyankor is szívesen vettek részt a Sz. Imre Otthonban tartott Actio Catholica előadásokon, mikor semmi szerepük sem volt, csak pusztán mint hallgatók jöttek oda. Az évi négy szentgyónást és áldozást minden tanulónk kellő buzgósággal és áhítattal végezte. A húsvéti szentgyónást április 2—5. napjain a szokásos lelkigyakorlatok előzték meg. A felsőbb osztályok lelkigyakorlatait intézetünk iegykori növendéke, most már büszkesége: P. Szabó József, az alsó oszitályokét P. Virág András jézustársasági atyák vezették. A leflki gyakorlatokon a római és görög katolikus tanulók együtt vettek részt. P. Virág kedves közvetlenségű, szívet-lelket derítő előadása a kicsinyek lelkét vezette önmegismerésre, saját belső értékük megbecsülésére s ezen át mély lelkiségre. P. Szabó a kor aktuállis kérdésiéit az evangélium fényénél vizsgálva tette teljessé felsőbb osztályos tanulóink lelkében a (krisztusi életet s erősítette bennük a hitvalló szellemet. Köszönet és hála illeti őket eredményes magvető tevékenységükért. Ifjaink számára sokáig emlékezetes élmény marad itteni munkásságuk. P. Virágnak külön meg kell köszönnünk a szülők részére tartott konferencia-beszédeket is, melyekkel a gyermekek és ifjak leghivatottabb nevelőit hozták közelebb az ifjúi élet problémáihoz, hogy viszont rajtuk keresztül ifjaink még közelebb jussanak Krisztushoz. A jelentésünk kezdetén vázolt pedagógiai munkásságon felül tanári karunk nagy munkát végzett azáltal is, hogy a tanulók vallási gyakorlataiban mindenkor résztvett. Részvételük mindenkor sokkal több volt, mint egyszerű, kötelességből folyó felügyelet: nemes és céltudatos, de egyben természetes és nem kérkedő példaadás volt. A hittanárok buzgólkodásán kívül főleg ennek a minden köszönetet megérdemlő jó példának lehet betudni, hogy tanulóink is többre igyekeztek, mint a puszta parancs-teljesítésre. A két szertartás testvériségének megnyilvánulásaként görögkatolikus ifjaink mindenkor szívesn vettek részt a latin iszert. katolikus ifjúság vallásos ünnepségeiben, a körmenetekiben és általános katolikus megnyilatkozásokban, viszont — mivel az intézetnek jelenleg gör. kat. vallású tanára nincs — a tanári kar tagjai ugyanolyan öröm-