Katolikus gimnázium, Miskolc, 1938

19 mondhatom el. Nagyon szerettem ezt az osztályt, melynek minden tagja testvérem volt nyolc éven keresztül s remélem az is marad továbbra is." Egy másik: „A hatodik osztályt az öröm és a búcsúzás fájdalma jellemzi, öröm volt elég a nagy diák számára, hiszen a grafikon elérte a legmagasabb fokát, hiszen az otthont, melyben eddig némi borongás mutatkozott, bizonyítványa napsugarassá, ismét boldoggá tette. De ott volt a búcsúzás fájdalma: búcsúzni kellett attól, aki miatt annyi könny pergett a padokon hat év hosszú folyása alatt, aki nagyon szigorú tanár volt — míg a diák nem tudta meg, mi az jót akarni valakinek — s a hatodik osztály végén ismét könnyezni kellett, de nem azért, mert kemény volt, nem azért, mert szigorúan követelő volt, hanem azért, mert búcsúzni fájt attól a tanártól, aki szigorúság mögé rejtette jóságát! A hetedik osztály a komolyodás időszaka, a férfivá fejlődés kezdete. Az év komoly változással kezdődött. Vucskits Jenő igazgató nyugalomba ment, és a fiatal Zelenka Árpád vette a gimnázium vezetését. A szellemi fejlődésben hátramaradottak még ugyan a kamaszkor hőskorában élnek, és követnek el még pajkosságot, szabályellenest — amiért komoly intés jár —, de a nagy átlag komolyodóban van, és szilárd elhatározással indult neki az életnek, melyet ma már nemcsak az iskola jelent. A fejlődésnek ezen a fokán már a fáraóember meglátja, meghallja azt is, ami az iskola falain kívül történik, és lassan kétlaki lesz. Nem az ő hibája ez, hanem ez az élet rendje: itt a szabályokhoz iparkodik alkalmazkodni, meg akarja tartani az iskola törvényeit, de kinn befogadja magába az élet szelét, melyet a kor felhői hoznak. Hiábavaló fáradság volna az iskola részéről, ha meg akarná akadályozni, hogy a kor eszmeáramlata el ne jusson hozzájuk, ha be akarná őket hermetikusan zárni az iskolába, vagy a szülői házba. Nagy úr az élet, és ráparancsolja igényeit mindenre és mindenkire. A nevelőnek ezt tudni kell, áthidalnia kell. Az iskola most az a hullámtörő gát, mely felfogja a nyílt tengerről jövő hullámokat, és amennyire lehet, csendesen engedi be őket a kikötőbe. A nevelőiéleknek azonban nagyon nyugalmasnak kell lennie, mert ha vaskalapos, ha maradi és nem érti meg az idők, áramlatok követelményeit, hatását: kiesett kezéből az ifjúság. Jaj annak az iskolának, mely nem él az időben, vagy ha parancsuralommal akarja elnémítani az ifjúi lelkekben keletkezett vágyakat, gondolatokat. Jaj, ha nem világosít fel, ha nem old fel mindent, ami hullámszerűen jön, — a történelem örök igazságú választóvizében! Az iskolából kikerülő nemzettestrész kritika nélkül veti bele magát az áramlatokba. Csak eszköz és nem tárgyilagos intéző lesz, és csak az elbódítható tömeget szaporítja. Csak hadd jöjjenek a problémák, az ifjú és nemes lélek szociális igaz-