Katolikus gimnázium, Miskolc, 1938

20 ságtalanságainak fájdalmas sebei; csak hadd rajongja el az iskolában az igazságért lelkesedő fejlődő férfi új meglátásait: neki újak ezek, az iskolának régen ismert dolgok, történelmi igazságok. Megérteni, beszélni kell sokat az életről ebben a korban. Az osztály önérzete olyan, hogy képviseli a nemzetet: olyan szellemi, faji, vallási és anyagi erejű összetételében. Beszéljenek róla egymás között, egyezzenek meg egymás között, győzzék meg egymást egymás között az iskola felügyelete, annak vezetése, irányítása alatt. Az iskolát pedig soha más cél nem vezeti, mint a haza, a nemzet boldogulásának érdeke. A kialakult osztályszellem lehetővé tette, hogy ha néha-néha hevesen is, de egymást megértve, beszélték meg a szociális, gazdasági, politikai kérdéseket. Voltak, akik fiatal lelkük egész lelkesedésével nézték a nekik most kitárult vidéket. Elteltek vele, de nem tudtak megválni tőle. A jó szó, az erős hang tudta csak egy időre elfogadtatni velük, hogy segíteni csak az tud, aki ért hozzá. Eljön a segítés ideje is, most a tanulás ideje van, a készülődés ideje van. Ha eddig rosszul oldották meg a problémákat, azért volt, mert nem készültek fel rá alaposan: hát ők isrosszul akarják a saját jövőjüket megépíteni, problémáikat megoldani? A heveskedések idején rá kellett döbbenteni őket, hogy az igazságtalan megoldás nem idő-álló. Ha azonban fájdalmas is az operáció, de igazságos, és az isteni törvények alapján álló: megállja helyét, meghozza gyümölcsét. Ezek az új meglátások és a férfikor kezdete, egyiket-másikat elbizakodottá tette. Nyegle lett, szembeszállt, tekintélyt nem tisztelő lett. Nehéz helyzete volt a nevelőnek, mert állandóan anyagot kellett szolgáltatnia ahhoz az ősi hiedelemhez: quem dii odere .. . Nem törődhetett vele. Az iskola célja a szoborfaragás, ha fáj is a márványnak a vésés, nem maradhat faragatlan a szobor. Az élethullám beáradása az iskolába a fokozatos menetet megzavarta, és ezt mutatja az évvégi eredmény: de ez csak a szellemiekben van, a jellemfejlődésben annál örvendetesebb az eredmény. Nézzünk bele az életrajzi lapokba: „A hetedik osztályban már kezdett kialakulni az osztály. Egyiknél ez, másiknál az a tehetség lépett előtérbe. Most már kezedett szétoszlani a chaosz, s megkezdődött a komoly munka. A nagy munka közepette jól esett néha egy-egy kis humor, egy kis stikli, amely osztályunk életrevaló elevenségét jellemezte. Tanáraink is szívesen vegyítettek humort a komoly előadásokba. Szoros barátságot kötöttem egy mellettem ülő diáktársammal, akinek nagy tudása és zeneértése igen lekötötte a figyelmemet. Mivel nem szerettem céltalanul mászkálni, tanulgatás és munka szünetében zongoráztam, harmóniumoztam, rádióztam. Különösen na-