Katolikus gimnázium, Miskolc, 1938

18 Előtérbe került az érettségi vizsgálat fontossága és: cél lett ez is. Nézzük az életrajzok idevonatkozó részeit: „A hatodik osztályban azonban elfogott az a bizonyos felsős elbizakodottság, és minthogy az első félévben a bizonyítványom jó volt, azt gondoltam, hogy én nem kaphatok rossz jegyet, és úgyszólván az egész második félévet tanulás nélkül akartam megúszni. Szerencse, hogy nem sikerült! Évvégén megkaptam a legnagyobb meglepetést, a hármas bizonyítványt, amely azután észretérített. Az orvosság keserű volt, de nagyon használt. Meg tanultam és megértettem azt, hogy az ember az életben csak becsületes munkával állja meg a helyét. Bátran mondhatom, hogy ez az egyik legnagyobb igazság, amit a gimnáziumból magammal viszek az életbe, és amelyet mindig a szemem előtt fogok tartani és amelyet mindig követni fogok." Egy másik: „Sokkal eseménydúsabb a hatodik osztály. X tanár úr óráin szinte elefeledtük, hogy iskolában vagyunk. Szerencsénk volt, szigorú fenyítéseken kívül komolyabb büntetés (eltávolítás) nem jött utána. Nem fértünk a bőrünkbe, szinte vetélkedtünk abban, ki tud újabb „stiklit" kitalálni." Egy másik: „Végtelenül jó ember volt, mikoi elment, nagyon sajnáltuk, most éreztük igazán hiányát annak a közvetlen viselkedésnek, mely sajátja volt. Olyan jó volt, hogy szeretetével elfeledtette velünk, hogy nem a gyerekszobában vagyunk, mert olyan elfogultan szeretett bennünket, hogy hibáinkat is elnézte, elhallgatta. Hálátlanság volna tőlem erről a drága jó emberről nem az örök hála hangján emlékezni, de osztálytársaim viselkedése arra tanított engem, hogy ilyen jóságot senki nem érdemel meg." Máshol: „Hatodikban már kezdődött az iskola komolyabb munkája, kezdett az ember kissé komolyodni. Akkor, mikor már többet kellett tanulni, kezdtem széjjel nézni kissé magam körül. Kezdtem nézni, miként folyik az élet magam körül, kezdtem látni azt az én fiatal s még nem komoly fejemmel. Kezdtem politikai kérdéseket nézni, érdekelt az új szocializmus, de nem úgy, hogy én annak véresszájú hirdetője lettem volna, nem, hanem csak úgy vizsgálgattam, hogy értékes-e ez a mozgalom. Gyakran beszélgettem erről barátaimmal, ismerőseimmel. Ebben az osztályban sokat akartam tudni. Ismerni akartam az újabb kor íróit, s könyveket sorra olvastam, minden rendszer és válogatás nélkül, melynek eredménye bizony az lett, hogy ma bizony kevés könyvre emlékszem." Máshol: „A VI. osztályban vitetett el engem az osztály a Balatonra. Soha nem felejthető élmény volt ez az ötnapos kirándulás, mely mindig ott lesz szívemben. Jó volt, nagyon kellemes, örök hálával tartozom ezért az osztálynak. Itt akarom megemlíteni: az osztály minden tagjának, külön-külön és együttesen nagy-nagy hálával tartozom. Amit velem nyolc éven át tettek, nem is