Katolikus gimnázium, Miskolc, 1938

17 fajtájából származik, mely az önfeláldozó művészi pályát választotta. Alkotó művész. Embert alkot, és ez a jutalma. A lelki idomítás mellett folyt a szellemi csiszolás is, és pedig nagyon gyakran élvezetes eredménnyel. A vezetők segítségére voltak a tanárnak ebben is — bár az osztályszolidaritást betyárbecsülettel állták, ők feleltek a csikók rakoncátlankodásáért — büntetést is szenvedtek értük, de zokszó nélkül álltak a tanár felé. Az osztály felé azonban, amennyire a sziámi ikerség megengedte, lázadoztak, kitörtek. És ez gyakran hatott, fékezett, vagy lázongást le is csillapított. A bizonyítvány mutatja ennek az osztálynak forrongó, hullámzó időszakát. De a szemük lassan nyiladozott. Valóban a saját kárukon tanultak, és ez minden tételes pedagógiai elvnél ékesebben beszél. A tanár, a nevelő dicsért, feddett, ahogy szükség volt rá, de soha el nem mulasztotta a használati utasítást az életre: „ezzel ez jár," „nem lehet ilyesmit büntetlenül elkövetni," vagy „ezért ez a jutalom." Az osztályszellem ebben az időben kovácsolódott össze erősen. Sok volt a baj, a közösen elszenvedett büntetés és szidás — mert csak a kirívó esetekben bűnhődött csak az egyén — és ez erős összetartó kapocs. így érte el a nevelő iskola azt is, hogy a szociális érzés erősen továbbfejlődött az osztályban. Az egyén az összességért és az összesség az egyénért, önfeláldozó áldozatkészség a közösségért. Ebben a viharos időben hullott talajba a magja az osztálybecsületnek, melyből majdan a nemzeti becsület fája nő ki. Az osztály szellemből a konkolyt ki kellett erős kézzel irtani, a beteges önérzetből ki ikellett sokakat gyógyítani. Gyakran kellett elevenbe is vágni. Meg kellett tanulni, hogy nem az a férfias önérzet, hogy dacosan felvágjuk a fejünket, ha korholnak, intenek, hanem az, hogy nem hozom olyan helyzetbe tanáraimat, hogy ilyen lealázó eszközhöz kelljen nyulniok. A felelősség érzetét is meg kellett tanulniok. Az év elején, a Veni Sancte után azt hallották: „Egy év van előttetek, sok nappal, még több órával. Ora et labora! Ne múljon el egy óra komoly munka nélkül. Magatoknak dolgoztok. Jegyezze meg mindenki magának, hogy a sírást, a zúgolódást, a fenyegetést ma délután kell elkezdeni, nem pedig az évvégi bizonyítvány kiosztása után. Legyen annyi bátorság a munkakerülőkben, hogy vállalják lustaságukért az év végén a saját személyükben a felelősséget, és ne hárítsák át az iskolára." Ezt az elvet a tanári karnak keresztül kellett vinnie, és amint az évvégi értesítő mutatja, keresztül is vitte. Ebben az évben nagy a sportszenvedély az osztályokban. A vívásban országos bajnokságot szereznek, ami az osztályöntudatot nagyon emelte.