Katolikus gimnázium, Miskolc, 1937
arányokban nyilvánult meg benne. Az ő kényelme, sőt életszükségleteinek kielégítése is várhatott, ha akár a legkisebb diák jelentkezett nála. Egy kis dolog egész világ a kicsiny ember előtt, szokta mondani és haladéktalanul sietett abban a megingott világrendben az egyensúlyt helyreállítani. De bárki előtt, bármikor megnyílt az ajtaja és nem volt még az éjszakának sem olyan órája, amelyben a tanácsra, vígasztalásra szorulót meg ne hallgatta volna, terhén ne könnyített volna. Lélekbúvár volt, aki belelátott beleélte magát kisgyerek, nagyfiú, szülő lelkivilágába és az emberszeretet felemelő hatalmával segítette előre mindegyiket. Minden gyermek lelke egy külön világ, mégpedig tarka világ és nekünk legkedvesebb kötelességünk ezt a sokféle világot minél jobban megismerni: ez volt a pedagógiai alapelve. Hogy milyen sikerrel alkalmazta, mutatja százakra menő serege volt tanítványainak, akik már mint az élet vándorai vissza-visszatérnek hozzá gyógyítást kérni lelki sebeikre. Aki így át van hatva missziójának, az emberképzés művészetének szépségétől, örömétől, és akiben ilyen rendkívüli mértékben megvan az egyéni rátermettség minden tényezője, annak oktató munkája is csak a legeredményesebb lehet. Ö mégsem elégedett meg ennyivel; azzal sem, hogy az összes magyar, német, francia, angol módszertani műveket áttanulmányozta, hogy a legújabbakat is azonnal megszerezte, hanem oktató eljárását napról-nafira jobbá tenni iparkodott. Éppen ezért modern volt pályája kezdetén és modern maradt végig. Ez a modernség abban állt, hogy az ismeretek épületét mindig parosi márványkockákból rakta öszsze. Minden órán egy darab egészet adott és úgy adta, hogy a tanulóban a gazdagodás tudatához a gyönyör élvezete is hozzájárult. Szerepelt az ilyen órán a figyelemébresztésnek, ráhatásnak, meggyőzésnek, lelkesítésnek, örömfakasztásnak minden eszköze. A sokszor hangoztatott élménnyétevésnek valósággal nagymestere volt. Rendkívül elmés érzékeltető rajzaival, vagy gyönyörű formában előadott elbeszéléseivel, tudásának gazdag tárházából vetített, sokoldalú megvilágításával úgy meggyökereztette az ismereteket, hogy azok az élet viharaiban is helytállóknak bizonyultak. Intézetünkben filozófiát tanított. Ennek a tárgynak a keretében az egyéni és társadalmi életnek annyi problémáját vetette fel és világította meg, hogy tanítványai saját megállapításuk szerint a tisztánlátás biztosságával és az optimizmus derűjével indulhattak el a nehéz magyar élet rögös útjára. Az igazgatót tanártársai csak utánozhatták, de utói nem érhették. Mégis követték, mert minden nagyság látása felkelti a vágyat a többélevésre, többetértésre és tettre indít. Mindennél jobban